A XIX.század vége felé egy bizonyos Mr Dupre lakott az 50 Berkeley Square-en, aki a megbolondult testvérét az egyik szobában tartotta bezárva, és egy kis ablakon keresztül etette. Ne felejdük, ez egy verzió, a másik szerint még Myers úr éldegél a házban, ha nem is épp boldogan!

Mindeközben a ház, és főleg a "Szellemjárta Szoba" már elnyerte rettegett hírét, különösképpen a szomszédok körében, akik nem egyszer üvöltő, keservesen zokogó hangot hallottak, mikor senki sem tartózkodott a házban. Bútorok mozdultak el, ablakok csapódtak be maguktól, vagy éppen könyvek potyogtak az utcára, látszólag minden megmagyarázható ok nélkül.

A század 50-es éveiben, egy éjszaka a ház akkori tuladjonosai velőtrázó sikolyra ébredtek. Aznap egy szobalány szállt meg náluk, és balszerencséjére a hírhedt helyiségben lett elhelyezve. Az ajtót feltépve megdöbbentő látvány tárult a tulajdonosok szeme elé: a lány a rémülettől eltorzult arccal, kifordult szemekkel reszketett az ágyon. Kórházba vitték, ahol másnap elhunyt. Addig hiába faggatták,  képtelen volt beszélni arról, hogy mit látott a szobában...

Egy fiatal férfi, bizonyos Kentfield, aki badarságnak tartott mindenféle természetfeletti jelenséget, egy éjszakára szállást kért a "Szellemjárta Szobában", bebizonyítandó, hogy az egész pletyka csak idióta gyermekmese. Két barátja a földszinten szállt meg. Kentfieldet nagy nehezen sikerült meggyőzni arról, hogy vigyen magával csengőt és egy pisztolyt, "minden kötél" esetére.

Éjjel 2 körül a földszinten alvók kétségbeesett csengetésre riadtak, amit a pisztoly dördülése követett. A szobába érve már holtan találták Kentfieldet: a földön kuporogva, arcán az iszonytató félelmet tükrözve, kezében a fegyverrel. A szemközti falon egy golyó ütötte lyuk tátongott.

Biztosan nem tetszett neki a tapéta, na de akkor is...

Évekkel később Lord Lyttleton, szintén egy stukkerral felszerelkezve át-és túlélt itt egy találkozást valamivel, ami állítása szerint a sötétből készült ráugrani, de a lámpa felkapcsolásakor eltűnt.

1887, szenteste: két tengerész, legyenek Martin és Blunden - csak mert tényleg így hívták őket - szállást keresve az éjszakára, felfedezi, hogy a 50 Berkeley Square (ekkor már) üresen áll. Mit sem sejtve a ház baljóslatú híréről, betörnek, és az emeleti szobát választják alvóhelyül. 

Az éjszak folyamán, egyszerre csak lépéseket hallanak a lépcsőn, majd egy - Martin leírása szerint - alaktalan, árnyszerű valami töri rájuk az ajtót. Martin valahogyan ki tud menekülni a szobából, és kétségbeesetten rohan segítségért az első rendőrhöz. Mire visszaérnek, már késő: Blundent az ablakon kizuhanva, a hegyes korlátra felnyársalva találják. A baj nem jár egyedül, szegény Martint aztán gyilkosság vádjával le is tartóztatják...

Mik történhettek itt? Közönséges gyilkosságok? Myers akkora bajban volt anyagilag, hogy ő találta ki az egészet? De akkor miért beszélnek a szemtanúk szellemről, árnyról? Gyakran játszik velünk a látásunk, a fény-árnyék viszonyok, ám - szerencsére - nem jellemző, hogy rálőnénk, vagy kiugranánk ezért az ablakon.

Bármi is volt ott, napjainkban semmi jele különös, paranormális tevékenységnek az épületben. 1937-től a Maggs könyv antikvárium található az 50 Berkeley Square szám alatt. Úgy látszik, a sok olvasnivaló mellett már nincs idő kísérteni...

Friss: aki ne adj, Isten, szeretné meglátogatni London e nevezetességét, az siessen, mivel az imént említett antikvárium - "hosszú, sikeres évek után" - 2016-ban más helyre költözik!