Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Valentout-nap

 Közeleg a Valentin-nap, vagy mi a szösz. Már csak egy hét, és ismét eljön a remek alkalom, hogy minden magányos ember borzasztóan érezze magát. Aki nem tette meg "azt" Karácsonykor, vagy életlen volt a kés/késett a vonat, az most...

Ha már a népességszabályozás eme rejtett formájánál tartunk, szerintem még jöhetne valami hasonló, március 15-ig semmi izgi, meg akkor is, nyiszálta már valaki az alkarját a Nemzeti Dalra?! Na ugye!

Lehetne mondjuk "nekem van valakim!" nap, vagy "engem szeretnek. És téged???" nap. 

Sosem lehet tudni, hátha a dölgött macska is csak alszik.

Már egy ideje az egyedülállók penészes kétszersültjét eszem, szóval tudnom kellene, miről is van itt szó. Legalább nem döglök éhen, mondhatnák, mondják, legalább "reciprok" gondolnak ránk is - ha nem illünk bele abba a halmazba, akkor valószínű ott vagyunk valahol kívül.

Ami nem öl meg, az majd de.

Ez a cikk is annak indult, ami nem lett aztán, szépen elterveztem, hogy majd én jól megijesztek mindenkit egy szombat esti kísértettörténettel, erre bonbon van helyette, vörös plüss szívecskék meg boldogan harapó párok.

Ember, tervez, Isten.

Még szerencse, hogy nemsokára munka, megyek világítani az éjszakába, bár mire ez a bejegyzés kidugja fejecskéjét a reblog méhéből, már reggel-délelőtt lesz, mit is írhatnék/nák hát-hét ide?

Búcsúzóul, vagy még nem.

Még nem szeretnék lelépni, de a Valika-napot azt hiszem, kiveséztük. Azon a hétvégén én az "anyjához készülök, Lengyelországba", ott leszek tényleg, ahol az emberek szépek és állandóan kurváznak. Majdnem.

A blogolás varázsa, hogyha az ember elkezd egy bejegyzést mondjuk pénteken, menti vázlatba, folytatja, mégsem, ismét vázlat - mire befejezi, lesz hétfő vagy kedd, mire pár dolog már aktualitását veszti.

Ami nálam jelenleg azt jelenti, hogy a "nemsokára munka" már megvolt, lenyelve, megemésztve, a következőig még van két napom.

Kiállok a térre és állom a sortüzet, de...

Szeretlek, hétfő!

0 Tovább

Hang(ok) a fejben

 Ebben a kis angol városkában, ahol élek, szinte naponta látok egy ötven körüli férfit, aki igen magas szinten műveli a "magamba beszélek, de kihallatszik" nevű sportot. 

Ma is láttam például, és őszintén mondom, a tag egy két lábon járó spirituális pofon annak, aki érti.

Ha láttál már magában beszélő alakot, akkor azt képzeld magad elé, emeld négyzetre, és így képzeld el ismét.

Nagyon ritka az, hogy csak a padon üldögélve látni. Inkább hevesen gesztikulál, káromkodik, mellette, vagy éppen a túloldalon sétáló "láthatatlan barátjával" veszekszik. Aki minden bizonnyal valóságosabb számára, mint az arra járó hús-vér emberek, akiket inkább levegőnek néz.

Vérben forgó szemek, köpködés, káromkodás, heves vita egy szellem alakkal - azt hiszem, ezt a férfit nyugodtan nevezhetjük bolondnak.

Sokkal bolondabbnak, mint amilyen te vagy, vagy én.

De biztos ez?

Olvastam-hallgattam szerencsére (nem túl sok, de elég) spiritu-ezo könyvet, amik segítettek ráébreszteni egy fontos dologra. Hogy az, amit Ego-nak nevezek, az nem minden esetben a barátom.

Egyébként talán fel sem tűnt volna, hogy amikor például meglátom a "szellemekkel suttogó" angol férfit, akarva-akaratlanul megjegyzéseket teszek rá gondolatban. Elítélem, kinevetem, szánom, stb. - éppen nem hallja ezt más, csak én. 

Tehát akkor biztos, hogy olyan hatalmas a különbség köztünk??

Lássuk csak: ő hangosan beszél, vitatkozik "magában", én  gondolatban teszem ugyanezt. 

Tehát az övé kihallatszik, az enyém nem.

Most akkor én is bolond vagyok? Vagy ellenkezőleg, ő a teljesen normális, mint bármelyikünk? 

Véleményem szerint kicsit mindkettő igaz...

Van vajon olyan köztünk, aki nem hallgat véget nem érő monológokat, dialógusokat a fejében? Nem nagyon hiszem (ha mégis, és olvassa ezen sorokat, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot, szeretnék tőle tanulni!).

Azaz ez teljesen normális, hiszen mindenki ezt csinálja. Ugyanakkor őrültség, mert... ebbe most itt nem megyek bele, olvassunk el random pár oldalt a Tao-ból, a Bibliából, Buddhától, a Dalai Lámától, stb. Legyen elég itt annyi, hogy az a hang a fejemben nem én vagyok. Nem az enyém. És egyáltalán nem az én javamat akarja!

Hát akkor??

to be continued...

0 Tovább

Polgárgyár

 Épp az imént olvastam egy remek bejegyzést a jelenlegi, magyar közoktatásról, ami engem is megihletett, ajvé. Egyből eszembe jutott, hogy én személy szerint, mire is emlékszem egykori tanulmányaimból.

Ha valaki kérdezne ezt-azt, sokkal könnyebb lenne kideríteni, de így... 

Nem szeretnék senkit összezavarni, de sok nálam okosabb ember mondott már sok okos dolgot ezzel kapcsolatban, szóval helyenként majd engedem őket is "felszólalni". 

Itt van például...:

"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog."

Szent-Györgyi Albert tudta, tudta és tudta, azt hiszem, ennél jobban nehéz összefoglalni, mire is lenne való egy szép, fejlett oktatási rendszer.

Vagy inkább polgárgyár?

Mi a célja ma az iskoláknak? A diákok kiteljesedésének támogatása, önismeretük elmélyítése és fejlesztése, az élethez elengedhetetlen tudások továbbadása? Vagy olyan tudást adnak, ami segíti a diákokat beilleszkedni a társadalom "gépezetébe", segít munkát találni, élethosszig tartó tanulást szorgalmaznak? 

Látszólag szinte ugyanaz a kettő, valójában a különbség ég és föld!

"Néhányan oktatásban részesülnek főiskola nélkül is; a többiek megkapják, miután kijöttek onnan." - Mark Twain

Igen. Csak hogy a saját emlékeimből említsek pár példát: földrajzból egy idő után kentük-vágtuk Japán kőolaj termelését, a vulkáni kőzetek típusait, stb. Azonban ha valaki megkérdezte volna, milyen látványosság van két faluval odébb, egyáltalán, ismerem-e lakóhelyem tágabb környezetét, csak pislogtam volna, mint hal a szatyorban. 

Nem az lenne az oktatás egyik feladata, hogy minden emberhez közelebb hozza azt a helyet, ahol él? Hogy kialakítson egyfajta szimbiózist az ember és a természet között? Hogy az ne csak egy díszlet legyen, amit kedvemre alakíthatok, tehetek tönkre, ahogy az érdekeim éppen megkívánják?

Pár hónapja láttam egy rendkívül tanulságos videót ezzel kapcsolatban, ami arról szólt, milyen hatása van a nyugati oktatás megjelenésének Indiában. Elég szomorú, azt kell mondjam...

Régen a szülők mindig tovább adták gyerekeiknek az élethez valóban szükséges tudásokat. Amíg nem volt nyugati oktatás ott, a helyiek nem szennyezték az ottani folyót például, mert megtanulták, hogy bármilyen szennyezés nem csak az ő, hanem a távolabbi folyó szakaszok mellett élők életét is megnehezíti, tönkreteszi. Mióta a gyerekek napi 8-10 órában a padot koptatják, és azért tanulnak, hogy karriert csináljanak, elmenjenek Indiából, már nem érdekli őket sem a folyó, sem a közelükben élők élete.

Talán mondanom sem kell, említett folyó jó pár éve igen erősen szennyezett...

"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. … A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki." - Szent-Györgyi Albert

Kemény szavak Albert bácsitól, de talán nem minden alap nélküliek... Eleve, egy gyereknek 6-8 éves koráig minimum a szüleivel kellene lennie (persze, ideális esetben, amennyiben a szülő(k) nem dolgoznának látástól Télapóig). Az élet, a természet nem hülye, és tökéletes példát leshetnénk el tőle: minden állat játszva tanul kölyökkorában, és szvsz a kisgyerekek is játszva tanulnak a legjobban. 

Ha jók az információm, a legújabb agymenés már 3 éves kortól kötelezővé tenné az óvodát (nem tudom, így van-e, vagy csak terv még). Tehát menjünk még tovább, csak rossz irányba...

A következő mi lesz? Egy baba csak akkor születhet meg, ha legalább 50 %-ra meg tud írni egy tesztet?

 "Mi minden magasabb oktatás feladata?" - Az hogy gépet csináljon az emberből. - "Milyen eszközök szükségesek ehhez?" - Tanuljon, unatkozzon az ember. - "Hogyan érhető ez el?" - A kötelesség fogalmával. - "Ki szolgálhat példaképül?" - A filológus: aki magolni tanít. - "Ki a tökéletes ember?" - Az államhivatalnok." - Friedrich Nietzsche 

Mi az oktatás célja? Jó állampolgárok nevelése. Ez köszönőviszonyban sincsen azzal, amit én, vagy ő, vagy te, szeretnénk!

"A rossz legalább olyan hatékonyan tanítható, mint a jó. Az oktatás hatalmas erő, de rosszra és jóra egyaránt felhasználható." - Richard Feynman

És hogy mi jó, és mi rossz, azt természetesen a mindenkor hatalmon lévők döntik el (mivel manapság alapvető etika, erkölcs oktatása is hiánycikk). Így válunk szép lassan kockafejekké úgy, hogy már nem is lesz igényünk arra, hogy máshogy ismerjünk meg dolgokat, máshogy lássuk a világot.

"A szülők beadják a gyereket a börtönbe, hiszen nekik is börtön a munkahelyük. Az iskola előkészíti a mai gyerekeket, hogy majd könnyen tudjanak dolgozni az akkori börtönökben." - Feldmár András

Körülbelül tökéletesen így van.

"Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége." - Albert Einstein

Szabadság, kutatás helyett ma egy eszközből lett célt hajszolunk, azaz keressünk több pénzt, jobb munkahelyen, aztán költsünk, mint a gép, hogy lehessen nekünk is (és másoknak is) még több, frankó munkahelyünk!

Növeljünk egy olyan GDP-t, ahol a több beteg, baleset és természeti katasztrófa pozitívvá válik, mivel növelik azt!

Ezek ám a távlatok, úgy bizony!

Lehetne máshogy is? Minden bizonnyal. Ám előbb-utóbb eljutunk egy olyan pontig, ahonnan már nem lesz visszaút. Ahol már nem fog számítani, van-e még erdő a közelemben, mert le tudok tölteni virtuálisat a telefonomra. Amikor már az sem baj, ha egész álló nap nem találkozok egy hús-vér emberrel sem, mert az új oprendszerem is érti a vicceimet, ráadásul kellemes, női hangon beszél.

Jól lehet, ezt a pontot már rég, vagy nem is olyan rég átléptük.  

A dolgot ki lehetne még bontani bőven, és nagyon messzire vezetne, úgyhogy én itt, most ennyi voltam. Szent-Györgyi Albert bácsi szeretne még mondani valamit befejezésül, hadd mondja hát:

"Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

1 Tovább

Hogyan tovább??

 Előzi bejegyzésemben olyan közúti táblákat szedtem össze, melyek talán autóvezetőt és gyalogost egyaránt mosolygásra késztettek. A most következők viszont már az a kategória, ami a sofőrök száját inkább lefelé görbíti, mint felfelé.

Aki ilyen "segítő" jelzésekkel találja szembe magát, annak csak egy dolgot tudok mondani: sok szerencsét!

  

0 Tovább

Vicces közúti jelzőtáblák

 Alapvetően minden bejegyzéshez szeretek írni pár szót, de szerintem ez a mostani az, amihez elegendő ennyi: jó szórakozást!

     

  

  

 

  

 

0 Tovább

joyxpect

blogavatar

Imádok írni, csak néha nehezemre esik. Általában csak akkor, amikor nekikészülök - egyéb esetben (WC-n, úton, munkahelyen, vagy csak amikor nincs a közelemben toll, papír, laptop, vagy egyéb beviteli eszköz) remekül megy. A homlokom belülről már biztosan tele van befejezetlen írással, csak nem látok be "oda". "Ide". Az igazság ezúttal tehát inkább idebenn, mint odaát... Két dolog van, ami nagyon érdekel: hol ez, hol az. Komolyan, nincs egy téma, ami mellett bármit török és örökké kiállok, "cserébe" viszont nyitott vagyok bármire. Kivétel minden, ami "p"-vel kezdődik, úgymint pipere termékek, pénzügyek, politika. Én szóltam.

Utolsó kommentek