joyxpect

 Mint ismeretes, a magyar válogatott a december 12-i sorsoláson az F jelű kvartettbe került Ausztriával, Izlanddal és Portugáliával egyetemben. A többi csoportot elnézve mindenképp lehetne rosszabb, de ne essünk ugyanabba a hibába, mint a norvégok anno - ha a közhelyszótárat felütjük az "e" betűnél, azt találjuk, hogy egy Európa-bajnokságon nincs könnyű ellenfél, vagy könnyű csoport! Nekünk pedig, az utóbbi 30-40 év ismeretében, minden körülmények között illik még kicsinek maradnunk...

Az "örökrangadó":  Ausztria - Magyarország 2016. június 14., Bordeaux

Ha még mindig nyitva van a fentebb említett szótár, azt is megtalálhatjuk benne, hogy egy rangadón nem számít a két csapat közti különbség, a pillanatnyi forma dönt. Márpedig egy összecsapásra, mely több, mint 100 éves múltra tekint vissza, a felek pedig már közel 140-szer találkoztak, illik a "rangadó" jelző. Több a klasszis az osztrákoknál? Igen. Értékesebb a keretük? Igen. Jobban szerepeltek a selejtezőkön nálunk? Szintén. 

A "sógorok" szerepeltek a 2008-as Eb-n a társrendező jogán, de az azért mégsem ugyanaz, mint mikor egy válogatott kiharcolja ugyanezt a jogot. Márpedig ilyesmiben az 1998'-as Vb óta nem volt részük. Nekünk pedig jól tudjuk, mióta nem... Hogy mindkét válogatott ki van éhezve a sikerre, az bizton állítható. Bármennyire is magasabb szint most az övék, a megnyert selejtezőcsoport miatt talán nőtt az elvárás most velük szemben, ami nekünk kedvezhet. Valamint ugye az, hogy egy rangadón bármi lehet...

A "hízó" gleccser: Izland - Magyarország 2016. június 18., Marseille

Ha valaki nekem akár csak 10 évvel ezelőtt azt vizionálja, hogy egy Eb-n a "szigetlakókkal" játszunk csoportmeccset, alagutat röhögtem volna a frizurájába. Akkor még azt is nehéz volt elképzelni, hogy akár az egyik válogatott valahogy "kibokszolja" magát egy nagy eseményre, nemhogy mindkettő. Azóta viszont sok pénzt ellopt... víz lefolyt a Dunán, Platini sok álma közül egyik a létszámbővítés lett, amit véghez is vitt, így felsegítve minket az Euro 2016 nagy "hajójára". A dolog pikantériája, hogy Izlandnak semmilyen segítség nem kellett, szinte az elsők között "pattant a fedélzetre". Arra azért nem vennék mérget, hogy kiragadja a kormányrudat a nagyok kezéből... 

Nagy hibát követnénk el, ha Izland nevének hallatán elkezdenénk relaxáltabban venni a levegőt, vagy csökkenteni a pulzusszámot! Ez most nekik hatalmas kiugrási lehetőség, nem túlzás, hogy oroszlánként fognak majd küzdeni minden egyes négyzetméterért. Vagy jegesmedveként. Vagy rozmárként... Elég lenne erről megkérdezni a hollandokat, cseheket, vagy a törököket. Nagy kérdés, mennyire fog kijönni abszolút rutintalanságuk. Emlékezzünk csak a lettekre a 2004-es tornán, akik akkor nem nagyon tudtak túllépni a saját árnyékukon. Talán a (futball)történelem is megismétli önmagát...

Elvenni a "szüzességet": Magyarország - Portugália 2016. június 22., Lyon

A válogatott, mely ellen még nyeretlenek vagyunk... Ezen sürgősen illene változtatni! Na jó, fél évet még várhatunk... 

Személy szerint én is őket "akartam" az 1. kalaposok közül, egyértelműen jobb, technikásabb csapat, mint a miénk, de közel nem annyival, mint akár a németek, vagy a spanyolok. Ráadásul most óriási lehet a nyomás rajtuk: viszonylag könnyű csoportot kaptak, melynek megnyerése szinte "alap" a számukra, de talán egy elődöntőbe jutás is. Valamint a portugál "Megváltó" is túllépett már a harmincadikon, ez az Eb lehet Cristiano Ronaldo "hattyúdala", az utolsó olyan torna, minek idején még a csúcson van. 

Abban szinte biztos vagyok, hogy a csoportból továbbmennek, de az elsőséget könnyen elhappolhatják előlük mondjuk az osztrákok... Nekünk az lenne az érdekünk, hogy 6 ponttal fussanak neki az utolsó meccsnek, ami ugye a mieink elleni lesz. Ebben az esetben szinte biztos, hogy nem tennék oda magukat százszázalékosan (főleg, ha már a csoportelsőségük is megvan egyúttal).

Azért nézzünk még egy kicsit előbbre is, mi várhat ránk, amennyiben sikerrel vesszük a csoportküzdelmeket? Előre leszögezem, könnyű út, az semmiképpen...

Harmadik helyezettként továbbjutva már a "betonfalnak" szaladnánk, hiszen a D, vagy a C csoport győztesét kapnánk. Ami (ha csak valami isteni csoda nem történik) a spanyol, vagy a német válogatottat jelentené! Valamint nagy valószínűséggel számunkra az Eb végét...

Másodikként már egy fokkal jobb lenne a helyzet, hiszen így a B csoport másodikja várna ránk. Hogy a németek és a spanyolok nyerik négyesüket, könnyebben megjósolható, mint hogy az angol-orosz-szlovák-wales kvartettből ki végez a második helyen. Itt már talán - csak nagyon, nagyon halkan suttogva - továbbjutási reményeink is lehetnének.

Ha már lúd, legyen jó dagi: miért nem lehetnénk akár csoportelsők is?! Amennyiben megtörténne a csoda, és minden szurkoló átmenne az "álom-teszten" (megcsípné magát) - még talán nehezebb dolgunk lenne, mint másodikként továbbjutva! Hogy lehetséges ez? Egyrészt a lebonyolítás aszimmetrikus volta miatt (6 csoportból a négy legyjobb 3. helyezett is megy), másrészt hogy a későbbi szakaszok is már előre meg vannak határozva. Így fordulhat elő az, hogy míg az A/B/C/D négyesek elsői csoportharmadikat kapnak, az E és F első legjobb esetben is csoportmásodikat! Igazságtalan? Mindenképp, de sajnos ez van. Az meg nagy igazság, hogy a későbbi győztesnek amúgy is meg kell vernie bárkit, aki az útjába akad...

Visszatérve a mi lehetséges(?) csoportelsőségünkre, ez esetben a belga-olasz-ír-svéd négyes másodikja jönne, háát... nem biztos, hogy a mi kvartettünket érdemes lesz megnyerni. Pedig valakinek muszáj...

 1994. február 19-én este egy fiatal, kaliforniai nőt, Gloria Ramirezt szállították a helyi  kórház sürgősségi osztályára, előrehaladott méhnyak-rákkal. Állapota rendkívül súlyos volt (heves szívverés, Cheyne - Stokes légzés, zavart elmeállapot), egyesek szerint már nem sok ideje lehetett hátra. Egy nyugtató hatású injekció-keveréket adtak be neki, ami Valiumot, Dormicumot és Lorazepamot tartalmazott, majd Lidocaint, hogy kordában tudják tartani a felgyorsult szívverését. Ramirez rosszul reagált a kezelésekre, ám ekkor még senki sem gyanította, hogy nem ő lesz ezzel az egyedüli...

Már ekkor feltűnt néhány jelenlévőnek, hogy a nő testén olajos, fénylő "bevonat" jelent meg, ami lassan az egész testét beborította, valamint fokhagyma szagú lett a lehelete. Az egyik nővér, Susan Kane vért vett Ramireztől - közben szúrós ammónia-szagra lett figyelmes -, és a mintát átadta Julie Gorchynskinak. Susan a következő pillanatban ájultan esett össze. 

Miközben az alélt nővért egy másik helyiségbe vitték, Gorchynski barna színű részecskéket vett észre a vérmintában, nem sokkal később pedig szédülésre, rosszullétre panaszkodva elhagyta a kórtermet és a nővérszobába ment. Megkérdezték tőle, hogy érzi magát, de válaszolni már nem tudott - ő is eszméletét vesztette. 

Egy harmadik személy, Maureen Welch is így járt, aki a nő lélegeztetésénél segédkezett. Ezen esetekről értesülve, a kórház vezetősége elrendelte a helység azonnali kiürítését. Ramirezen már senki nem tudott segíteni, este 8:45-kor elhunyt. A halál okaként a veséi leállását határozták meg, amit a rákbetegsége okozott. 

A fél óra alatt (negyed 9-kor vitték be a kórházba) összesen 23 jelenlévő lett rosszul, vagy ájult el. Közülük öten kerültek kórházba, Julian Gorchynski például két hétig lábadozott.

Az eset kivizsgálásával az egészségügyi hivatal két tudóst bízott meg, Ana Maria Osoriot és Kirsten Wallert. 34 kórházi dolgozót kérdeztek ki, aki 19-én jelen voltak az esetnél, és érdekes összefüggésekre lettek figyelmesek. Csak azoknál jelenteztek ugyanis a rosszullét jelei, akik legalább két láb távolságra megközelítették Ramirezt, vagy akik kézbe vették a vérmintát. Mivel nem találtak semmiféle egyértelmű bizonyítékot, az egészet a tömeghisztéria számlájára írták. 

Többen azonban, (például Gorchynski) nem akartak ebbe belenyugodni, és felvették a kapcsolatot a Livermore egyetem tudósaival, akik érdekel elmélettel rukkoltak elő. Azt állították, hogy Ramirez egy DMSO-t (dimetil-sulfoxidot) tartalmazó gélt használhatott. A DMSO-t, ami erős zsíroldó hatású,  fájdalomcsillapítókban szokták alkalmazni. Szerintük az elégtelen vese kiválasztás miatt ez az anyag felhalmozódhatott a nő szervezetében, majd az ápolók által adott oxigénnel reakcióba lépve dimetil-szulfon, egy szobahőmérsékleten kristályosodó anyag jöhetett létre. Ezt vehette észre Gorchynski a vérmintában.

Amikor pedig defibrillásásra került a sor,az elektromosság hatására a szulfon mérgező gázzá, szulfáttá alakult, ami a tudósok szerint magyarázat lehetett a rosszullétekre. (Ezt már az eset után nagyon sokan kétségben vonták, egyáltalán hogy az említett reakció lehetséges, más részt a dimetil-szulfát egy rendkívül illékony anyag).

A baj csak az, hogy semmiféle konkrét szakirodalom nem támasztotta alá ezt az elméletet. Cáfolták maguk a DMSO gyártói is, valamint egy későbbi kísérlet sem tudta igazolni. Ramirez halála után két hónappal még egy igazsgágügyi orvosszakértő is megvizsgálta a holttestet, de az már az előrehaladott bomlási folyamat miatt rossz állapotban volt. Maradt a sok sebből vérző DMSO teória...

Mint egy valódi X-akta, és tényleg, a sorozat kitalálója, Chris Carter merített is ihletet az esetből.  Először a "Lombik" című részben, majd a sorozat későbbi epizódjai során az "idegenek" vére zöld, és erősen mérgező. A Grace klinika egyik része, valamint a Discovery két sorozata ("Az új detektívek", "Para? Normális?") is feldolgozta Gloria Ramirez szomorú és rejtélyes történetét.

 Először is, nehéz teljesen jelen lenni, teljesen a "Mostban" élni?

Igen. Legalább is, ha az ember még a tudatosabbá válás elején jár, akkor mindenképpen. Látszólag talán maga a kérdés is értelmetlen lehet, hiszen hol máshol lennék - kérdezhetné bárki - ha nem itt vagyok, és nem most? Pedig a dolog nem ennyire egyértelmű.

Nagyon nem.

Évezredek óta szinte minden ezo-spirituál-vallási tanítás erről ír és beszél, általában az egyszerű halandó számára virágnyelven és/vagy rébuszokban (lásd Tao-te King például), egy bizonyos különleges "hallásra" van szükség, hogy valaki ezen üzeneteket dekódolja. 

Szerencsénkre Eckhart Tolle ezt a szívességet is megtette nekünk, nála érthetőbben nagyon kevesen fogalmazták meg ezeket a problémákat, ha egyáltalán. De miről is van szó?

Fizikailag itt vagyunk, ebben a pillanatban is és mindig, ez nem is lehet kérdés, valójában azonban... Figyeltük már meg magunkat, amint a kávé kevergetése közben (micsoda alliteráció, Istenem!) épp a számlákat fizetjük be, az anyóssal/feleséggel/férjjel/bárkivel veszekszünk, vagy azt képzeljük el, mit mondjunk a főnökünknek, vagy egy első randin. 

Esetleg az ellenkezője, azon rágódunk, mit kellett volna másképpen, jobban, szebben, okosabban csinálni, vagy éppe milyen jó volt ekkor és akkor. Egyszóval, vagy a jövőben "csavargunk", vagy a múltban.

A mindenkori nagy mesterek, tanítók pontosan azt mondanák erre, hogy a megvilágosodás pedig se egyikben nincs, se a másikban. Hanem ott előttünk, abban a csésze kávéban!

Hiszen gondoljunk csak bele, melyik az egyetlen valós a három közül, ami volt, ami lesz, vagy az a kis gőzölgő, barna lötty a konyhaasztalon? Érezzük-e az illatát, mozdulataink élettől vibráló ritmusát? Halljuk-e, ahogy a kis fémkanál oda-odakoccan a csésze falához? Mintha csak nekünk jelezne "hé, ide figyelj, rám, én itt vagyok". És te?

"Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye?" - így Tolle.

Megérteni a dolgot ugyanakkor sokkal egyszerűbb, mint kivitelezni. Én, mint kezdő-gyakorló "mostista", állandóan azon kapom magam, hogy a nem kívánt hang mondja a magáét itt a fejemben, és amint "kilövöm", egy pillanat múlva visszatér. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor számítógépünkön egy hibaüzenet egyfolytában felugrik, miután kiikszeltük. Így egyértelműnek tűnik, hogy agyunk nem, vagy csak igen nehezen engedelmeskedik a parancsnak, hogy "pihenj, állj le egy kicsit!" És itt lehet a kutya elásva...

Ha az agyunk egy eszköz, hogy mi azt a sikeres élet, a túlélés érdekében használjuk, akkor nagyon úgy néz ki, ezúttal a "befőtt teszi el a nagyit" - vagyis az igen fejlett eszköz használ - minket!  Ha nincs veszély, kreál magának, szerez a múltból, vagy a jövőből.

A helyzet fonákja az, hogy lehetetlen kiütni egy olyan ellenfelet, aki épp akkor nincs is velünk egy ringben!

A téma mindenképp izgalmas, és további vizsgálatért kiált - előtte viszont iszom egy fincsi kávét...

 Ha őrület, akkor Japán (vagy USA), ha Japán (vagy USA), akkor őrület. Idén is felütötte fejét a "felkelő Nap országában" az aktuális fura hóbort, ami úgy néz ki, mintha a Minecraft nevű játékból léptek volna ki az alábbi képeken szereplő jószágok. 

Egy idei nyári, tokiói kutyakiállításon jelentek meg először a "kockásított" házikedvencek, és nem lennék meglepve, ha rövid időn belül máshol is átvennék (igen, mondjuk az USA-ban!) az új módit. 

Atyaúristen...

Kérhetnék mindjárt kettőt? Egyet küldenék annak, aki ilyen címmel küld spamet. Nem, inkább mind a kettőt neki.

Akkor is, ha nő az illető. 

Már azt hittem, ez a dolog a Viagrával jó pár éve lecsengett, úgy látszik, a reklámipar rosszabb, mint egy képregény. Itt az is feltámad, aki még meg sem halt.

Pedig kezdtem már hozzászokni, hogy roppant figyelmes emberek a Föld-Hold távolság felére növelnék a péniszemet, a melleimet akkorára, hogy befogna egy kisbolygót. Hogy teljes legyen a kép, kapnék még telt ajkakat (ha tudnák, hogy mindig is erre vágytam, hmm!!), hosszú hajat, meg miegyebet.

Van még egy kedvencem, már a címével belerobban az agyamba, és szerintem a jövőmet is látja! Úgyis megveszel - hogy tudja a kis huncut, igaz? - egybeírva, pont hu, én meg közben a középső ujjam mögé bújva elképzelem, hogy nézhet ki az egyik nagyon közeli hozzátartozójuk harisnyakötőben, az utcasarkon álldogálva...

Vegyél férfiasságot a "pont-pont-pontban", és én komolyan elgondolkoztam. "Komolyan, deee komoooolyan..."

Hogy törlöm a levelező fiókomat.

Amúgy fogalmam sincs, mire gondolnak említett helyen férfiasság alatt (kék bogyó, Mister Universe oklevél, Van Damme vagy Jason Statham jelmez, esetleg "Fekete Pákó csajozási tippjei" DVD). Még az is lehet, hogy valami jó dolog, nem?

Ám attól tartok, nem is szeretném megtudni...