Egy kicsit megkésve jutott el hozzám a Royal Blood első, azonos című anyaga - egészen konkrétan a napokban - de szerencsére eljutott.
Még mennyire hogy!
A kezdő "Out of the Black" mindjárt rám is rúgta az ajtót, ahogy illik. Valahogy így kell "in medias res" indítani, van energia bőven. Kicsit eszembe juttatta a Soundgarden Badmotorfinger-ét, a "Rusty cage" szintén egy nem mindennapi "belépő".
Aztán az albumot tovább hallgatva - nem tudom jobban leírni - teljesen berántott, magával sodort. A játékidő inkább "punkos", úgy 30 perc körül van (persze még így is kijönne belőle a komplett Off! diszkográfia), de még sem volt egy pillanatra sem olyan "na essünk túl rajta" érzésem. A huszadik perc után meg azon kaptam magam, hogy egyre hevesebben "headbengelek" és léggitározom.
Megvettek kilóra, na!
Teljesen friss és egyedi, amit Mike Kerr és Ben Thatcher csinál, hatásként nekem nagyon gyanús a stoner vonal (QOTSA, Kyuss), de talán a The Black Keys is. Nincsenek üresjáratok, fölöslegesen betuszkolt balladák, valahogy az embernek olyan érzése van, hogy minden pontosan ott és annyi, ahol és amennyi kell.
Nagyon jól szól a torzított dob/gitár/ének, és még két három "sláger" is van az anyagon (a "Figure it out"-ot és a "Ten Tonne Skeleton"-t például itt Angliában rendszeresen pörgetik a rádiók, persze ez itt nem a Class FM).
Így kell valahogy rádióbarát "nemnyálrokkot" csinálni az új évezredben!
Mentoruk állítólag az Arctic Monkeys, szerencsére Mike-ék a keményebb, rögösebb utat választották - bár debüt album alapján mindig nehéz hosszú távra véleményt mondani. Mindenesetre ha továbbra is tartják ezt a színvonalat, megugorhatják a The Black Keys/Arctic Monkeys/The White Stripes szintet.
Ha az én ajánlóm nem lenne elég kedvcsináló, még annyit, a legendás Jimmy Page (Led Zeppelin) is áradozott a bandáról, azt mondva, új szintre emelik, emelhetik a modern rockzenét. Vajon igaza lesz?
Utolsó kommentek