joyxpect

Tököt növesztenek végre a modern rockerek?!

Egy kicsit megkésve jutott el hozzám a Royal Blood első, azonos című anyaga - egészen konkrétan a napokban - de szerencsére eljutott.

Még mennyire hogy!

A kezdő "Out of the Black" mindjárt rám is rúgta az ajtót, ahogy illik. Valahogy így kell "in medias res" indítani, van energia bőven. Kicsit eszembe juttatta a Soundgarden Badmotorfinger-ét, a "Rusty cage" szintén egy nem mindennapi "belépő".

Aztán az albumot tovább hallgatva - nem tudom jobban leírni - teljesen berántott, magával sodort. A játékidő inkább "punkos", úgy 30 perc körül van (persze még így is kijönne belőle a komplett Off! diszkográfia), de még sem volt egy pillanatra sem olyan "na essünk túl rajta" érzésem. A huszadik perc után meg azon kaptam magam, hogy egyre hevesebben "headbengelek" és léggitározom.

Megvettek kilóra, na!

kritika rock zene Royal Blood

Teljesen friss és egyedi, amit Mike Kerr és Ben Thatcher csinál, hatásként nekem nagyon gyanús a stoner vonal (QOTSA, Kyuss), de talán a The Black Keys is. Nincsenek üresjáratok, fölöslegesen betuszkolt balladák, valahogy az embernek olyan érzése van, hogy minden pontosan ott és annyi, ahol és amennyi kell.

Nagyon jól szól a torzított dob/gitár/ének, és még két három "sláger" is van az anyagon (a "Figure it out"-ot és a "Ten Tonne Skeleton"-t például itt Angliában rendszeresen pörgetik a rádiók, persze ez itt nem a Class FM).

Így kell valahogy rádióbarát "nemnyálrokkot" csinálni az új évezredben!

Mentoruk állítólag az Arctic Monkeys, szerencsére Mike-ék a keményebb, rögösebb utat választották - bár debüt album alapján mindig nehéz hosszú távra véleményt mondani. Mindenesetre ha továbbra is tartják ezt a színvonalat, megugorhatják a The Black Keys/Arctic Monkeys/The White Stripes szintet.

Ha az én ajánlóm nem lenne elég kedvcsináló, még annyit, a legendás Jimmy Page (Led Zeppelin) is áradozott a bandáról, azt mondva, új szintre emelik, emelhetik a modern rockzenét. Vajon igaza lesz?

Egy deka dekád - a 90-es évek slágerei

Nem szeretnék sokat szövegelni, ennek a posztnak most nem ez a lényege, csapjunk is bele tehát! Mivel épp 25 éve már, hogy elkezdődtek a felejthetetlen, kihagyhatatlan és nem utolsósorban emlékezetes 90-es évek, ezen poszttal, illetve remélhetőleg majd posztokkal szeretnék megemlékezni eme szép korszakról.

Mi is volt 25 éve a leghallgatottabb 20 zene? Ebben segít nekünk az akkori MTV European Top 20, ezúttal nem a Braun (léteznek még...?), hanem az én támogatásommal. Az egyszerűség kedvéért, na és a helyhiány miatt ezúttal a 20.-tól a 11. pozícióig szedtem össze a számokat, a "top topja" pedig majd jövő héten.

Több előadó ismeretlen lehet már ennyi év távlatából, hogy őszinte legyek, jelen sorok írója is így van vele. Hiszen 1990-ben még épp csak az 5. életévét dagasztotta... Hogy legyen némi analógia az akkor és most között, volt nekünk már Band Aid-ünk 25 éve is. Na meg Richard Marx-unk (bár mi még épp csak elkezdtük lerázni a névrokonát) és szuperszexi Belinda Carlisle-unk (tényleg az volt, meg kell hagyni). Valamint egy német banda száma, ami bármely, szabadon választott évtizedben kínos lett volna, mégis bekerült valahogy a Top 20-ba...Kisiklott viszont a listáról többek közt Tina Turner a Steamy Windows-al, a Roxette és Kylie Minogue (nem sajnáltuk, és még most sem). Az első két szám pedig...az egyik egyértelmű, erre mindenki emlékszik abból az évből, aki már némileg szobatiszta volt, de (most vakarom a fülem tövét erősen) a vonatkozó együttes másik számát én életemben nem hallottam! Elég azonban a szövegelésből, induljon a visszaszámlálás!