joyxpect

 Coltonnak szerencséje volt, alig tíz percig gurult a városközpont irányába. mikor meglátta a lányt. Egyedül, megfontoltan lépkedett. leszegett feje egy pillanatra sem emelkedett fel, nem nézett egyetlen kirakatra, egyetlen szembe jövő járókelőre sem. A férfi biztos volt abban, hogy ő az. Szíve mintha gyorsabban kezdett volna verni, keze pedig szorosabban fonódott a kormányra. 

Mi az ördögöt csinál itt, miért követ egy vadidegen nőt? 

Zavarba jött, aztán eszébe jutott a boltban faképnél hagyott duci lány, és megsajnálta. Nem akart semmi rosszat, kedves volt, ő pedig... 

Egy tuskó.

Az eddig halkan duruzsoló rádiót feljebb csavarta, Neil Young kezdett bele a "Harvest Moon" című számba.

Maya nagyon rosszkor zavarta meg, ha ott tud beszélni a vörös hajú lánnyal, ha akkor látja az arcát, ha... 

Ha-ha, a túl sok ha.

A lány még jobban lelassította lépteit, közelebb ment a falhoz, és elkezdett a táskájában kotorászni. 

Közel van a lakásához, vagy elfelejtett volna valamit? Colton a lánytól úgy húsz méterre az út szélére húzódott, leállította a motort. Végigsimított a nadrágján, aztán mélyebbre csúszott az ülésben.

A lány telefont vett elő, a másik fülét egy ujjával bedugva beszélni kezdett. 

A rádióban Neil Young átadta a mikrofont a Soundgardennek, amit Colton ezúttal túl hangosnak és zavarónak talált, ezért ismét lehalkította. 

Szinte már egészen besötétedett, az utcán átvették az uralmat a többé-kevésbé hivalkodóan villogó neonreklámok és az útszéli lámpák. Egy csepp, majd kettő, aztán egyre több terítette be a Ford szélvédőjét, ahogy elkezdett csöpögni az eső. 

A lány mindössze két-három percig beszélt, néha kihalászva az arcából egy hajtincset, amit a feltámadó szél odafújt. A férfi ezúttal, bár kissé messziről, de tisztán látta azt az arcot. Különösebb érzelmet nem tudott róla leolvasni. A lány néha a lába közt lévő szatyorra nézett, tekintete végigsuhant a járdán, és az előtte elsétáló embereken. 

Nem lehet túl fontos ez a beszélgetés, valamint egyedül van, nem siet...

Colton kiegyenesedett az ülésben, maga felé fordította a visszapillantó tükröt, és összeszűkült szemekkel belenézett.

Mikor, ha nem most? Egyszerűen kiszáll a kocsiból, odamegy és azt mondja, hogy mintha már látta volna valahol, még mielőtt a boltban - elég gyenge, mi több, rém gyenge duma, de jobb nem jutott eszébe - és csak arra gondolt, azaz, csak annyit szeretne,...

Mikor megint odanézett, a lány már ismét úton volt. Célirányosabban, gyorsabban lépkedett, mint telefonálás előtt. Néhány méter után balra fordulva eltűnt egy keskeny utcában. Colton gyorsan becsapta maga mögött a kocsi ajtaját, és a lány után ment. Sietségében majdnem orra bukott egy nagyobb repedésben. Épp befordult a kis utcába, amikor meglepetésében majdnem felkiáltott. 

A vörös hajú lány állt előtte, karjait összefonva.

  - Halljam, miért követ engem?

folyt.

 Engem valahogy mindig is megrémisztett egy üvegszemeivel mereven bámuló baba. Nem tudom, miért lehet ez, nem vagyok agyturkász, meg igazából nem is érdekel. Csak az a sunyin növekvő rettegés, ahogyan ülünk egymással szembe, vagy mindegy is, de egy helyiségben, és én nem tudom, hogy csak én nézem-e azt.

Őt. 

Vagy ő is engem.

Jó, szinte mindnek ember formája van (kivéve, ha már egy testesebb kutya "tamagocsija" volt), attól még nem más, mint szövet, műanyag, fa, izé - meg amiből még készítenek ilyesmit. Ám ilyenkor a hideg logikát félresöpri valami megmagyarázhatatlan, valami természetfeletti, esetleg alatti. Hát még akkor, ha szerencsétlen játék így néz ki:

Például.

Na de miért olyan ijesztő? Szegény csak koszos, jó ideje nem kapott már Nyájki cipőt. Ha sokáig ilyen pozícióban kellene maradnom, az én szemeim is felakadnának, annyi szent. Ő csak egy kis törődésre, szeretetre vágyik...

Akinek meg sem kottyan egy-két-há ilyen torzonborzított baba, az tehet egy próbát aaaa...papapam.

A BABÁK SZIGETÉVEL!

A valóban pici sziget Mexikóváros közelében található, ahol régen a Xochimilco-tó terült el. A tavat azonban főleg az áradások megelőzése végett lecsapolták, így egy csatornarendszert hozva létre sok szigettel. A terület 1987-től a Világörökség része is.

A Babák szigetén (ahogyan az nevéből is sejthető) játékbabák ezrei vannak a fákra, kerítésekre lógatva, vagy csak prózai egyszerűséggel karóba húzva. Íme: 

Természetesen a helynek is megvan a maga legendája, még ha nem is a legeredetibb (bár azért King vagy Poe bácsi szép kis horrort kanyarítana belőle, az biztos). A szigeten Don Julian Santana Barrera élt és működött, mígnem egy (szépnek induló) napon egy kislány holttestét lelte a folyóban pesoval tömött aktatáska helyett. Annyira megviselte a dolog, hogy a legközelebb arrafelé evező tárgyat ki is szedte a vízből, és a kislány emlékének adózva egy fára akasztotta.

Egy baba volt az. Hogy a kislányé-e, arról még hallgat a CIA és az NSA. És egyelőre a baba is...

Ez utóbbiban mondjuk többen kételkednek, de erről majd később.

Juliant azonban valami még ezek után is hajtotta (hangok a fejében, Tequila a gyomrában, esetleg más, nem tudni). Az első babát követte a második, majd a tizedik, az ötvenedik, századik...a sziget pedig egyre csak telt az idő közben egyre viseltesebbé, rémisztőbbé váló babákkal.

Úgy 50 évig folytatta eme tevékenységét az öreg, aki maga azt állította, hogy a kislány "kérésére" szerzett be még több és több játékbabát. Ezek után talán nem is meglepő, hogy szegény Julian ugyanott, és ugyanúgy végezte, mint az a kislány annak idején - a vízbe fulladva találták meg 2001-ben.

Azóta a sziget igazi zarándokhellyé vált, méghozzá különleges zarándokhellyé. Bár rengetegen látogatnak el oda, partra szállni már nem sok turistának van bátorsága. Állítólag a sziget mellett hajózva is hallani, ahogyan a babák nevetgélnek és sugdolóznak, valamint többen látni vélték, amint néhányuk megmozdul. Egy szó, mint száz, gyengébb idegzetűek talán jobb, ha kerülik ezt a helyet! Kivéve, ha sokkterápiáról van szó...

Ha valaki mégis egy látogatáson gondolkodik, egy alapszabályt fontos tudnia: ajándékba mindenképp vigyen egy játékbabát! Na nem azért, mintha ott nem lenne még elég, csak az a kislány még mindig nagyon-nagyon szereti a babákat...