joyxpect

Hosszas vívódás után úgy döntöttem, ismét írok egy cikket, egyet ide, nektek, de főleg magamnak.

Fenéket hosszas vívódás - nem esik, nem esett jól, csak azért jön össze egy, remélhetőleg némi kohézióval bíró szöveg, mert a laptop billentyűi viszonylag köldökmagasságban vannak, addig még a kezem is...

Meg a szívem is, addig még... 

Egy hónappal ezelőtt lett eme blog (99 híján) száz éves, igen SZÁZ, 100 éves, és a büszkeség lökdösött, taszigált, vontatott a monitor elé, taposott bele a székbe, hogy azért ez mégis egy igen jelentős mérföldkő!

Nem jó, ha jóban vagyok magammal és mindenki mással, nem visz előre, nem vezet sehova.

Egyszer megpörget az erdő közepén, aztán ott hagy a francba teljesen egyedül, én meg...

Kellene egy kis fájdalom, egy kis depressz, használt papír zsebkendő ábrázat, masszív, újratermelődő alkoholszag.

Befejezetlen, elküldetlen SMS-ek raklapszámra a telefonon.

Hátrasandítani a váll fölött, egyszerre mindkét irányban.

Ha az ember egyszer a helyére kerül az életben, egy szemvillanás alatt az Élet mozdul ki alóla, s mellőle, s belőle.

Emberestül, állatostul, "zuniverzumostul".

Így, ebben a formában ez szemétség, nekem senki nem szólt, hogy odaát az igazságon kívül csak néhány csontváz és elszáradt pipacs van.

És a Hóhérbagoly.

Mást már nem tehetek, csak nézem ezt a hatalmas, folyamatos felújítás alatt álló játszóteret, ahol a szülők segítenek csődarabokat flexelni a gyerekeknek a fogócska izgalmasabbá tételéhez.

Ahol a felügyelők a legnagyobb senkiháziak a nagykorúak közül, már ha lehet és/vagy érdemes rangsorolni.

Ahol én is ott voltam, ott játszottam, futkároztam sok-sok évig, hogy aztán rájöjjek, papírököllel nem lehet érvényesülni.

Csók.

Ahol talán most is ott vagyok és ez az egész csak egy istenverte illúzió, duplán-triplán visszaverő, torzított tükör.

Félbe vágott Möbius-szalag, a folyó, aminek csak egyetlen partja van és az se.

Messze még a csúcs, de az az érzésem, érdeklődés hiányában úgyis elmarad, szóval most fejezem be, itt.

Aztán majd máskor, innen.

Azért lett a cím az, ami, mert szeretem az alliterációt. Egy kicsit. Jól esett ezt így, és ide kiírni. Máskülönben semmi rendkívüli, teljesen korrekt vasárnap, passzol a sablonba. Felébredtem, felkeltem - a sorrendnek azért örülök, mert néha fordítva történik - kávé, internet, reggeli, pont, pont, pont. A Nap ma kellemesen végiggurult itt a környéken, azaz kerekedett alkalom egy kis napozásra is. 

Valamint Bajnokok Ligáját nyertek a női kézisek (majdnem úgy írtam, hogy a női kézis-csajok, aranyos lett volna), akiknek nem kell sok milliárd forintos támogatás, nem kell kerti fa WC tetején pörgő álomstadion, megy ezek nélkül is. Méghozzá nem is akárhogy, csúcs-kézilabdával agyonverve a podgoricai csontkovácsokat. Szép volt lányok, köszönöm!

Megemlíteném, hogy gyorsan elment a hétvége, de két okból is fölösleges: az egyik, hogy már ebben a sorban ezt mégis megtettem; a másik pedig, hogy olyan hétvégém még nem volt (bár nem tudom, miért), ami legalább két hétig tartott volna. Pedig... Sokan nem is álmodhatnának ennél jobbat, egy olyan szombatnál, amikor legalább négyszer be lehet rúgni és ki lehet józanodni, még marad egy teljes délután. 

Ezen sorokat olvasva lassan, reménykedve kiemelik állukat a korsóból, akik az előző posztnál belelógatták. 

Lesz itt szex, akció, pénisznövelés, maradjanak velünk!

Egy vasárnapi éjszakás műszakkal azért szépen le lehet húzni a WC-n egy ilyen kellemes hétvégét (is). Merthogy még vár rám nyolc óra vasketrec-sakk, tologatni ide-oda. Paraszt lép C 5-re, targoncás beáll elé, sakk.

Úgy látom, a mai poszt a toalett, mint szubsztancia körül forog. Remélhetőleg sokan keresnek online WC-t, ezért ha még leírom párszor, egész magasra kaptat velem a "Google-motor". Beolvasztott emlék-kétszázasokból készült Soros és Matolcsy-szobrot minden hegycsúcsra Magyarországon!

Meg fa WC-ket közéjük, ha már demokrácia.

Lassan mai poszton végére érek és még nem hoztam össze két épkézláb mondatot. Most megpróbálom...

Nem sikerült, mindegy. Holnap újra itt, újra veletek és velem, nem számít, hogy hullafáradt leszek (amennyiben csak az első fele az előbbinek, talán mégsem, bocsi). Mindenkinek legyen szép estéje, kivéve annak, akinek!