1994. február 19-én este egy fiatal, kaliforniai nőt, Gloria Ramirezt szállították a helyi  kórház sürgősségi osztályára, előrehaladott méhnyak-rákkal. Állapota rendkívül súlyos volt (heves szívverés, Cheyne - Stokes légzés, zavart elmeállapot), egyesek szerint már nem sok ideje lehetett hátra. Egy nyugtató hatású injekció-keveréket adtak be neki, ami Valiumot, Dormicumot és Lorazepamot tartalmazott, majd Lidocaint, hogy kordában tudják tartani a felgyorsult szívverését. Ramirez rosszul reagált a kezelésekre, ám ekkor még senki sem gyanította, hogy nem ő lesz ezzel az egyedüli...

Már ekkor feltűnt néhány jelenlévőnek, hogy a nő testén olajos, fénylő "bevonat" jelent meg, ami lassan az egész testét beborította, valamint fokhagyma szagú lett a lehelete. Az egyik nővér, Susan Kane vért vett Ramireztől - közben szúrós ammónia-szagra lett figyelmes -, és a mintát átadta Julie Gorchynskinak. Susan a következő pillanatban ájultan esett össze. 

Miközben az alélt nővért egy másik helyiségbe vitték, Gorchynski barna színű részecskéket vett észre a vérmintában, nem sokkal később pedig szédülésre, rosszullétre panaszkodva elhagyta a kórtermet és a nővérszobába ment. Megkérdezték tőle, hogy érzi magát, de válaszolni már nem tudott - ő is eszméletét vesztette. 

Egy harmadik személy, Maureen Welch is így járt, aki a nő lélegeztetésénél segédkezett. Ezen esetekről értesülve, a kórház vezetősége elrendelte a helység azonnali kiürítését. Ramirezen már senki nem tudott segíteni, este 8:45-kor elhunyt. A halál okaként a veséi leállását határozták meg, amit a rákbetegsége okozott. 

A fél óra alatt (negyed 9-kor vitték be a kórházba) összesen 23 jelenlévő lett rosszul, vagy ájult el. Közülük öten kerültek kórházba, Julian Gorchynski például két hétig lábadozott.

Az eset kivizsgálásával az egészségügyi hivatal két tudóst bízott meg, Ana Maria Osoriot és Kirsten Wallert. 34 kórházi dolgozót kérdeztek ki, aki 19-én jelen voltak az esetnél, és érdekes összefüggésekre lettek figyelmesek. Csak azoknál jelenteztek ugyanis a rosszullét jelei, akik legalább két láb távolságra megközelítették Ramirezt, vagy akik kézbe vették a vérmintát. Mivel nem találtak semmiféle egyértelmű bizonyítékot, az egészet a tömeghisztéria számlájára írták. 

Többen azonban, (például Gorchynski) nem akartak ebbe belenyugodni, és felvették a kapcsolatot a Livermore egyetem tudósaival, akik érdekel elmélettel rukkoltak elő. Azt állították, hogy Ramirez egy DMSO-t (dimetil-sulfoxidot) tartalmazó gélt használhatott. A DMSO-t, ami erős zsíroldó hatású,  fájdalomcsillapítókban szokták alkalmazni. Szerintük az elégtelen vese kiválasztás miatt ez az anyag felhalmozódhatott a nő szervezetében, majd az ápolók által adott oxigénnel reakcióba lépve dimetil-szulfon, egy szobahőmérsékleten kristályosodó anyag jöhetett létre. Ezt vehette észre Gorchynski a vérmintában.

Amikor pedig defibrillásásra került a sor,az elektromosság hatására a szulfon mérgező gázzá, szulfáttá alakult, ami a tudósok szerint magyarázat lehetett a rosszullétekre. (Ezt már az eset után nagyon sokan kétségben vonták, egyáltalán hogy az említett reakció lehetséges, más részt a dimetil-szulfát egy rendkívül illékony anyag).

A baj csak az, hogy semmiféle konkrét szakirodalom nem támasztotta alá ezt az elméletet. Cáfolták maguk a DMSO gyártói is, valamint egy későbbi kísérlet sem tudta igazolni. Ramirez halála után két hónappal még egy igazsgágügyi orvosszakértő is megvizsgálta a holttestet, de az már az előrehaladott bomlási folyamat miatt rossz állapotban volt. Maradt a sok sebből vérző DMSO teória...

Mint egy valódi X-akta, és tényleg, a sorozat kitalálója, Chris Carter merített is ihletet az esetből.  Először a "Lombik" című részben, majd a sorozat későbbi epizódjai során az "idegenek" vére zöld, és erősen mérgező. A Grace klinika egyik része, valamint a Discovery két sorozata ("Az új detektívek", "Para? Normális?") is feldolgozta Gloria Ramirez szomorú és rejtélyes történetét.