"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi"

Mondotta volt Albert bácsi, az "Einsteinebbik". Mennyivel izgalmasabb, mint hogy "eegyenlőemszercénégyzet", nem? Persze, utóbbinak is megvan a maga szerepe, sok mindenre választ adott és sok mindent köszönhetünk neki, na de hol lenne ez a kezdeti (kulcs)mondat nélkül?

A levesben.                                          

Einsteinnel kapcsolatban nekem úgy tűnik, volt egy zseni énje, amely kirántotta a szőnyeget az akkori világ alól (amit aztán folytattak a "kvantumfizikusok"), de volt mellette egy szinte gyermeki is, amely minden pillanatban úgy tekintett az őt körülvevő világra, mintha akkor látná először. 

Szenvedély és kíváncsiság. 

A kíváncsiság számomra nem szűkül be a világ egyetlen apró szegmensére, hanem mindenre kiterjed, ami van. 

Részben ezért érdekelt, és érdekelt mindig is a "természetfeletti" - ami így helytelen, ahogy Nemere István nagyon okosan rámutatott: nem lehet semmi a természet felett, max. nekünk nem világos még az adott dolog teljesen - sőt, hogy őszinte legyek, inkább az, mint a tudomány.

A tudomány önmagában érzéketlen és hideg, nem ad semmit. 

"A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak." Szintén Einstein. (Vallás helyett morál, erkölcs, vagy egészséges spiritualitás, mondjuk. )

Láthatjuk, hová vezet az öncélú tudomány, mely nincs alárendelve az erkölcsi törvényeknek és a társadalmi jólétnek. Ellenben cégeknek és kormányoknak - tehát a pénznek és hatalomnak.

Ugye, hányszor hallottuk már a következőt:"az alábbi tudományos felfedezésnek ilyen és olyan hasznát veheti majd az orvostudomány", például. Az igazi haszon azonban mindig a hadseregé és a profitorientált vállalatoké.

Vajon több életet mentett meg, vagy többet vett el a lézersugár felfedezése? Az atomfizika? A biokémia? És így tovább. Nem tudom, utána lehet-e járni ennek valaha is, de szerintem mind sejtjük a választ...

A tudomány egyre apróbb, szűkebb résztudományokra hasad, és ezen részek még csak nem is tudnak egymás létezéséről. Ha tudnak is, nem érdeklik őket. Egyre jobban elvesznek a részletekben, miközben elveszítik az egészet - ennek megértése nélkül márpedig a különálló rész abszolút értelmetlen, semmitmondó lesz.

Ma a tudomány a mammutcégeket szolgálja a legjobban, szinte ölre mennek azért, ki tudja a következő lépést hamarabb megtenni. Régen 10-20 évig is egy típusú TV volt "menő", manapság a tempó észveszejtő és követhetetlen: még szinte meg sem barátkoztunk a plazma, LED, egyéb tévékkel, már itt is vannak az újabbak. Ívelt, ultra-HD, 4K, mittudomén. De ugyanez a telefonoknál, számítógépeknél. Ha 20-30 évig jó volt egy fekete-fehér tévé, most nem tartott volna ki legalább ennyi ideig egy "ócska" LED tévé?

"Ez van, el kell fogadni - mondják - a fejlődés nem állhat meg". Nem, hogy nem állhat meg, de gyorsulnia is kell (növeljük a GDP-t, ugye). Többen rámutattak már, hogy ez véges erőforrások mellett lehetetlen, de semmi gáz. Ha nem lassítunk, majd egyszer csak megállunk - igaz, kézifékkel, és ha jól sejtem, mindenkinek fájni fog...

Talán nem pontosan idézem a mondást, de az engedelmest a Sors vezeti, az ellenkezőt pedig rángatja. Márpedig mi, emberek nagyon szeretünk ellenkezni!

Sehol sincs itt már kíváncsiság, felváltotta a "menni kell előre, mert-menni kell" kényszere. Azon kevés igazán nyitott, mondhatni gyermekien naiv és kíváncsi kutatót pedig vagy félreállítja, vagy bedarálja a rendszer.

Ne legyünk azért igazságtalanok, "fehér holló" szerencsére mindig van, volt és lesz, talán még nincs minden veszve. 

Arra azért kíváncsi vagyok, mi fog kisülni mindebből...