Szeretlek!

Milyen sokszor mondjuk ki, igaz? Már aki... Hogy volt miniszterelnökünktől idézzek: "Nehéz szó." (M.Péter). Pedig a legfontosabb - lenne, lehetne.

Ehelyett lábtörlő, ami még elbír pár talpnyi sarat és kutyagumit, mire ki kell dobni. 

Ízlelgessük: szeretlek!

Komolyan tudjuk, mit jelent ez a szó? Sokan érzik, ebben nem kételkedem, de...

Ne szidjuk most itt a mai világot, sokan belerúgtak már, és még sokan bele is fognak. Hogy régen, őseinknek mit jelentett szeretni és szeretve lenni, azt meg már pontosan úgysem tudjuk meg.

Mit mondhatnánk helyette? Hogyan lehetne helyettesíteni? 

"Itt vagyok veled!" "Mindig számíthatsz rám!" "Mindig veled akarok lenni!" 

Mind kuka, valahogy egyik sem az igazi... Szerelem? Nem, nem, ez csak vicc volt, komolyan. A "jó" szerelem nem tart örökké, mély szeretet lesz belőle, mint a Mariana-árok. Aki örök szerelmet ígér, vagy akinek ígérnek, az gyanús.

Minimum.

Egy dolog jut eszembe, ami talán, de előre szólok, nem lesz benne semmi magasztos, semmi fennkölt.

"Jelen vagyok, és minden figyelmem a tiéd!" 

Azaz szeretlek, és ahogy vagy, úgy (vigyázat! már ez is kezd sekélyesedni, torzulni!). Szeretlek, mert mikor veled vagyok, minden figyelmem a tiéd. Minden mozdulatom a tiéd, és én lesem minden rezdülésedet.

A levegő, amit te kifújsz, azt szívom be én, bármilyen legyen is az.

Mert szeretlek. Mert teljesen itt vagyok, és figyelek rád. Nem játszmázom, nem színészkedem. Nem támadok, nem védekezem.

S legfőképpen: nem ítélkezem. 

Gyűlölsz? Hát szeretlek. Megvetsz? Még jobban.

Gyilkos vagy? Megcsaltál? Elárultál? Szeretlek!

Miért? 

Sötétséget nem lehet még több sötétséggel eltüntetni. Csakis fénnyel...

Hogy ismerem-e én ezt az érzést? Attól tartok, nem. Talán pillanatokra találkoztam vele, felvillant - szembejött, köszönt, majd előrébb tolta kalapját és a tömegbe vetette magát. 

Azt tudom, hogy keresem továbbra is, és állandóan, amíg csak élek. Hátha ismét előbukkan valahonnan, valami nem várt helyről. 

Sötét sikátorból, napfényes liget fái közül. Várom - várlak.

Mert szeretlek!