Kezdeném most egy ide vágó idézettel, de egy sem jut eszembe, keresni meg valamiért lusta vagyok, késő is van, meg ez, meg az.

Valamint azt sem tudom még, hova vágna ide az az idézet egyáltalán.

Mostani bejegyzésem témája: hogyan szarjunk egy egészségeset úgy általában mindenre, amin elfér, avagy a pozitív gondolkodás helyett mennyivel jobb a nem-gondolkodás.

Szerintem a világ tele van a nem-gondolkodás Yodáival, akik általában középkorú férfiak, vagy ha nem, akkor azok voltak, de az Élet egy éjszaka véletlenül elcserélte őket mással, így New York helyett mondjuk Salgótarjánban ébredtek, vagy Bamakoban, egy disznóba/öszvérbe pedig sokkal tovább tart beszállni, mint egy BMW-be.

Ha már szóba jött szeretett szülővárosom (félreértések elkerülése végett a középső), néhány fontos dolgot megosztanék itt, akkor (ekkor) Salgótarjánról:

Nagyon élvezem, mikor egy cikk elindul a semmiből, cikázik a fejemben, mint légy a bokszoló fogai között, és egy nagy, értelmetlen pacaként csattan a laptopom kijelzőjén. Ezekért az istenadta pillanatokért érdemes élni, állni, írni, inni, hinni, vinni, pont.

Boldog új év van, mint tavaly, de az első pár nap hurráoptimizmusa után mindenki rájön, hogy ez még mindig ugyanaz a kurva sorozat, ugyanazzal a stábbal és szereplőkkel, a főgonosz idén még gonoszabb lesz, a királylány még mindig a toronyban raboskodik, és hiába is szabadítanánk ki, akkor sem sze...szedne nekünk meggyet a kötényébe.

Nem.

Vannak más várak, más utak, más királylány is, azt a balfék rendezőt pedig engedjük le a WC-n a tegnapi rántottával, és vegyük kézbe a gyeplőt!

Ez a mi sorozatunk, ki más tudná hát jobban csinálni, mint mi magunk?! 

Szóval, igenis Boldog Új Évet, nagyon, nagyon, és mindenkinek!

U.i.: Ekkora zagyvaságot már rég sikerült kerekítenem, szóval ezúton szeretném megköszönni nekem és neked meg neki, na és persze azoknak, nélkületek ez a szörnyeteg még most is a tudattalan sötét mélységeiben úszkálna. Köszi, köszi!!

U.ii.: Á, mindegy.