Ha játékbaba, akkor elsősorban mindenkinek egy gyerekkori kedvenc maci/baba jut eszébe, ami aranyos, "nyomorgatni való", és amit - jobb esetben - az illető szeretettel kapott valakitől, vagy éppen adott valakinek.

Van néhány baba azonban, "akiknél" a helyzet kissé bonyolultabb... Többségük első ránézésre ugyanúgy bájos - kivéve a mexikói "Babák szigetén" lévőket, amik már kevésbé - ám azt elég szép összegben lefogadom, hogy nem sokan babáznának egyikükkel sem.

Ahogy én sem.

Hogy valóban van-e "lelkük", megszállta-e őket valami, azt bebizonyítani igen cifra és nehéz lenne, mindenesetre általában a kísértetjárta házak, dolgok hátborzongató története miatt önt el minket a félelem velük kapcsolatban, nem pedig azért, mert magunk is megtapasztaljuk e fura eseményeket. Ki nem érezta már magát feszélyezve, mikor egy festmény minden szögből őt "bámulja", vagy mikor egy élettelen baba üvegszemeibe néz?

Íme hát, Mandy:

Az imént azt írtam volna, hogy e fura babák is aranyosak? Ezennel ünnepélyesen meggondolom magam...

Mandyt jelenleg a kanadai Quesnel & District múzeumban lehet megtekinteni. Előző tulajdonosa 1991-ben adta a múzeumnak, miután a baba állítólag őrületbe kergette az éjszakai sírásaival (mikor valódi kis gyermek nem tartózkodott a házban), amit az egész házban lehetett hallani. Rajtakapnia azonban nem sikerült, egyszer sem. Ahhoz azonban elegendő volt, hogy a tulajt kitörje a frász és megszabaduljon a nem kívánt "gyermektől".

Mandy a múzeumban sem szerette az egyedüllétet. Miután egy vitrinbe kiállították, tárgyak kezdtek eltűnni minden nyom nélkül, valamint a dolgozók ételei is a hűtőből (hát istenem, fejlődő szervezet még, egyen csak...). Rossz hatással volt az elektromos kütyükre is, azok a teremben ki-be kapcsolgattak, az elemek pedig hirtelen lemerültek. Valamint - érdekes módon - nem tűrt meg a közelében más babákat. Az mondjuk érdekes, hogyan adta ezt a személyzet tudtára...

Sok látogató arra panaszkodott, hogy a baba követi őt a szemével. Ehhez csak annyit, hogy bármennyire is ijesztő története van a kicsinek, azért itt már néha maga a félelem az, ami miatt látni vélnek dolgokat. Mert borzongani jó!

Mandy mind a mai napig megtekinthető az említett múzeumban. Jó hír, hogy még senkit sem követett hazáig és vágta el a torkát, mint tette azt Chucky a Gyerekjátékban. Legalábbis eddig...