Ebben a kis angol városkában, ahol élek, szinte naponta látok egy ötven körüli férfit, aki igen magas szinten műveli a "magamba beszélek, de kihallatszik" nevű sportot. 

Ma is láttam például, és őszintén mondom, a tag egy két lábon járó spirituális pofon annak, aki érti.

Ha láttál már magában beszélő alakot, akkor azt képzeld magad elé, emeld négyzetre, és így képzeld el ismét.

Nagyon ritka az, hogy csak a padon üldögélve látni. Inkább hevesen gesztikulál, káromkodik, mellette, vagy éppen a túloldalon sétáló "láthatatlan barátjával" veszekszik. Aki minden bizonnyal valóságosabb számára, mint az arra járó hús-vér emberek, akiket inkább levegőnek néz.

Vérben forgó szemek, köpködés, káromkodás, heves vita egy szellem alakkal - azt hiszem, ezt a férfit nyugodtan nevezhetjük bolondnak.

Sokkal bolondabbnak, mint amilyen te vagy, vagy én.

De biztos ez?

Olvastam-hallgattam szerencsére (nem túl sok, de elég) spiritu-ezo könyvet, amik segítettek ráébreszteni egy fontos dologra. Hogy az, amit Ego-nak nevezek, az nem minden esetben a barátom.

Egyébként talán fel sem tűnt volna, hogy amikor például meglátom a "szellemekkel suttogó" angol férfit, akarva-akaratlanul megjegyzéseket teszek rá gondolatban. Elítélem, kinevetem, szánom, stb. - éppen nem hallja ezt más, csak én. 

Tehát akkor biztos, hogy olyan hatalmas a különbség köztünk??

Lássuk csak: ő hangosan beszél, vitatkozik "magában", én  gondolatban teszem ugyanezt. 

Tehát az övé kihallatszik, az enyém nem.

Most akkor én is bolond vagyok? Vagy ellenkezőleg, ő a teljesen normális, mint bármelyikünk? 

Véleményem szerint kicsit mindkettő igaz...

Van vajon olyan köztünk, aki nem hallgat véget nem érő monológokat, dialógusokat a fejében? Nem nagyon hiszem (ha mégis, és olvassa ezen sorokat, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot, szeretnék tőle tanulni!).

Azaz ez teljesen normális, hiszen mindenki ezt csinálja. Ugyanakkor őrültség, mert... ebbe most itt nem megyek bele, olvassunk el random pár oldalt a Tao-ból, a Bibliából, Buddhától, a Dalai Lámától, stb. Legyen elég itt annyi, hogy az a hang a fejemben nem én vagyok. Nem az enyém. És egyáltalán nem az én javamat akarja!

Hát akkor??

to be continued...