Először is, nehéz teljesen jelen lenni, teljesen a "Mostban" élni?

Igen. Legalább is, ha az ember még a tudatosabbá válás elején jár, akkor mindenképpen. Látszólag talán maga a kérdés is értelmetlen lehet, hiszen hol máshol lennék - kérdezhetné bárki - ha nem itt vagyok, és nem most? Pedig a dolog nem ennyire egyértelmű.

Nagyon nem.

Évezredek óta szinte minden ezo-spirituál-vallási tanítás erről ír és beszél, általában az egyszerű halandó számára virágnyelven és/vagy rébuszokban (lásd Tao-te King például), egy bizonyos különleges "hallásra" van szükség, hogy valaki ezen üzeneteket dekódolja. 

Szerencsénkre Eckhart Tolle ezt a szívességet is megtette nekünk, nála érthetőbben nagyon kevesen fogalmazták meg ezeket a problémákat, ha egyáltalán. De miről is van szó?

Fizikailag itt vagyunk, ebben a pillanatban is és mindig, ez nem is lehet kérdés, valójában azonban... Figyeltük már meg magunkat, amint a kávé kevergetése közben (micsoda alliteráció, Istenem!) épp a számlákat fizetjük be, az anyóssal/feleséggel/férjjel/bárkivel veszekszünk, vagy azt képzeljük el, mit mondjunk a főnökünknek, vagy egy első randin. 

Esetleg az ellenkezője, azon rágódunk, mit kellett volna másképpen, jobban, szebben, okosabban csinálni, vagy éppe milyen jó volt ekkor és akkor. Egyszóval, vagy a jövőben "csavargunk", vagy a múltban.

A mindenkori nagy mesterek, tanítók pontosan azt mondanák erre, hogy a megvilágosodás pedig se egyikben nincs, se a másikban. Hanem ott előttünk, abban a csésze kávéban!

Hiszen gondoljunk csak bele, melyik az egyetlen valós a három közül, ami volt, ami lesz, vagy az a kis gőzölgő, barna lötty a konyhaasztalon? Érezzük-e az illatát, mozdulataink élettől vibráló ritmusát? Halljuk-e, ahogy a kis fémkanál oda-odakoccan a csésze falához? Mintha csak nekünk jelezne "hé, ide figyelj, rám, én itt vagyok". És te?

"Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye?" - így Tolle.

Megérteni a dolgot ugyanakkor sokkal egyszerűbb, mint kivitelezni. Én, mint kezdő-gyakorló "mostista", állandóan azon kapom magam, hogy a nem kívánt hang mondja a magáét itt a fejemben, és amint "kilövöm", egy pillanat múlva visszatér. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor számítógépünkön egy hibaüzenet egyfolytában felugrik, miután kiikszeltük. Így egyértelműnek tűnik, hogy agyunk nem, vagy csak igen nehezen engedelmeskedik a parancsnak, hogy "pihenj, állj le egy kicsit!" És itt lehet a kutya elásva...

Ha az agyunk egy eszköz, hogy mi azt a sikeres élet, a túlélés érdekében használjuk, akkor nagyon úgy néz ki, ezúttal a "befőtt teszi el a nagyit" - vagyis az igen fejlett eszköz használ - minket!  Ha nincs veszély, kreál magának, szerez a múltból, vagy a jövőből.

A helyzet fonákja az, hogy lehetetlen kiütni egy olyan ellenfelet, aki épp akkor nincs is velünk egy ringben!

A téma mindenképp izgalmas, és további vizsgálatért kiált - előtte viszont iszom egy fincsi kávét...