Úgy döntöttem, ma teljesen pozitív leszek, Unikum Übermax, annyira, hogy mindjárt rá is szabadítok a Földre egy pusztító meteoritot, csak úgy szimpla jófejségből. 

Párszor már remegett a szánk széle, amikor hallottunk közelgő kisbolygókról, de azért pelenkát még nem kellett cserélni egyszer sem. Mert ami egy lakótelepen közel, az kozmikus léptékben még mindig "huhhdekurvajóhogymegússzuk" távolság. 

Most azonban "játékiból" nem ússzuk meg! Közeleg egy kisbolygó, méghozzá annyira, hogy már itt is van, a Holdat már félretolta, és...A neve legyen mondjuk X-Apok-16, és körülbelül egy nap múlva fog becsapódni.

Kábé akkora, mint Lagzi Lajcsi a karácsonyi vacsora után, és előreláthatólag a Csendes-óceán területén fog becsapódni. Komolyra fordítva: hatalmas, és nem úgy néz ki, mint "aki" viccelne. 

Bruce Willis meg épp offline.

Érdekes kérdés, vajon mi történne ebben az esetben?

A helyzet még egyszer: úgy 24 óránk van hátra, aztán Szent Péternek valószínű, hogy túlóráznia kell majd odafenn. 

Hányan lennének, akik úgy tennének, mintha semmi rendkívüli esemény nem lenne kilátásban, és élnék tovább megszokott hétköznapjaikat?

Hányan vennék elő és porolnák le elfeledett "bakancslistáikat", hogy még lehetőleg minnél több dolgot kipipálhassanak rajta?

Szerelmet mernének-e vallani azok, akik már napok, hónapok, akár évek óta kerülgettek valakit, csak féltek a csalódástól, a visszautasítástól?

Kik ragadnának fegyvert, hogy még utoljára egy gyűlölt személy szemeibe nézzenek, és ne a meteorit végezze el helyettük, amit el "kell"? 

Vajon hány ember reménykedne egészen az utolsó pillanatig, hogy az egész csak egy rossz poén, előre be nem jelentett hollywoodi szuperprodukció, és nem történik majd semmi?

És mennyien mennének át szeretkezés közben, a csúcson a másvilágra...?

Nekem egyből eszembe jut a 2006-os new orleansi káosz, amit a Katrina hurrikán okozott, és nagyon másra az említett esetben sem számítanék.

Nem, mintha bármit osztana, vagy szorozna a dolog, legalábbis az "anyagi" szinten.

Az említett 2006-os eset tanulsága talán az volt, hogy a modern társadalmakban igen komoly erkölcsi hiányosságok vannak. Azért legyünk jók, mert ha nem, majd jön a rendőr, a pszichiáter, a tanár, stb., és majd jól meg leszünk büntetve. Tehát ne azért, mert jónak lenni jó (optimális esetben), hanem érdekből. Mert különben...

Az utolsó nap nem lehetne "happy end", tiszta sor, de szvsz még csak egy icipicit "happy" sem lenne, fentebb említett okok miatt. Hogy őszinte legyek, én sem tudom, hogyan reagálnék, még csak elképzelésem sincs, így aztán senkire sem dobok, dobnék követ.

Sem előtte, sem közben.

Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi van akkor, ha egy ilyen "Doomsday" után - valami csoda folytán - mégis megússzuk...