A közelmúltban olvastam Deepak Chopra egyik könyvét, és nagyon megfogott, amit az elején ír. Amennyiben elkezdünk embereket kérdezgetni terveikről, céljaikról, az esetek 99%-ában a következő válaszhoz lyukadunk ki: "Mert boldog akarok lenni."

Az szinte lényegtelen, hogy honnan indulunk. Hivatás, tanulás, család, betegség - az "omega" kiszámíthatóan, mindig ugyanaz. Talán ez csak elsőre annyira meglepő. Vagy még úgy sem.

Chopra bácsi sok súlyos beteggel eljátszotta ezt: rákosoktól kérdezte, hogy miért akarnak meggyógyulni. Meghökkentő, nem? Csak látszólag... 

Az ilyen, elsőre triviális kérdés célja nem kisebb, mint hogy kizökkentse az embert az "autopilóta" üzemmódból, hogy megcsapolja az Ego energiáját és pumpáljon kicsit a tudatosságéba. Először jönnek a "tiszteletkörök": "Mert a feleségem..., mert egészséges akarok lenni..., mert a világ..., mert a munka..., mert satöbbi...". Legvégül pedig az igazság.

"Mert boldog akarok lenni!"

Pedig mennyire egyértelmű, nem? Tegye fel a kezét, aki nem akar boldog lenni! 

Itt jön egy roppant egyszerű, ugyanakkor szenzációs csavar a dologban. Mi lenne, ha megfordítanánk a sorrendet? Nevezetesen: először legyünk boldogak, aztán ebből kiindulva, jöhet minden más.

Hát nem pofon egyszerű?

Végül is, mi a baj az eredeti sorrenddel? Csak annyi, hogy teljes mértékben az anyagi világtól függ, ami pedig tudjuk, milyen. Boldogak szeretnénk lenni egy társtól, egy jobb munkától, több pénztől, több (minél távolabbi) utazástól... Azaz, a boldogság forrását egy rajtunk kívül álló pontba helyezzük - ami egy folyamatosan alakuló anyagi világban csakis ideiglenes lehet!

Tehát boldogságunk forrását kihelyezzük térben máshová, és egyúttal időben is. "Majd ha nyugdíjas leszek...majd ha több pénzem lesz...majd ha kifizetem a hitelt...majd ha lesz párom..." Ismerős? Szerintem mindannyiunknak! Ebben pedig az a csapda, hogy az áhított jövő - soha nem jön el! Amennyiben ez vagy az a vágy teljesül is, mivel Egónk nem ismeri a mostot, a jelen pillanatot, azonnal egy másik, jövőbeni időponttól fogjuk várni a megváltást. 

A jelen pillanatban boldognak lenni nem azt jelenti, hogy ha törik, ha szakad, pozitívak vagyunk! Lássuk be, nem sok pozitívum van egy balesetben, egy rém unalmas munkában, egy szerettünk elvesztésében, stb. Hanem azt, hogy minden pillanatot elfogadunk úgy, ahogy az jön. Elfogadjuk a Lét "vanságát": nem ítéljük el/meg, nem címkézzük, nem küzdünk ellene. Tolle remek példájával élve: Ha a kocsimmal elakadok a sárban, nem azt mondom "Jaj, de jó!". Igenis, ki szeretnék jutni a kátyúból! Ám teljesen elfogadom a tényt, hogy jelenleg még ott vagyok, nyakig. 

Röviden, tömören: ez van.