joyxpect

 Eme nem túl vonzó becenévvel a japán Fuji-hegy közelében található Aokigahara rendelkezik, és maximálisan rá is szolgált. A cikk végére érthető lesz, miért (másik neve egyébként a "Fák tengere", ami valamivel már barátságosabb...).

 Legelőször is szögezzük le, hogy az Aokigahara gyönyörű hely, és az erdőből lenyűgöző látvány maga a Fuji-hegy is. Az erdő kb. 35 négyzetkilométeren terül el, fái sűrűen nőnek, gyökereik pedig össze-vissza kígyóznak és csavarodnak, ami önmagában is különleges - és egyben kísérteties - látvány.

A látszólagos béke és csend azonban sötét múltat, illetve titkokat rejteget...

A múlt század közepe óta már több száz halottat találtak az erdőben, és szinte mindegyikük öngyilkos lett! Japánban eleve nagy "hagyománya" van annak, hogy valaki önkezével vessen véget az életének. Vagy ott van például az ubasute, ami gyakorlatilag az eutanázia egy sajátos, japán formája, mikor (megélhetési, anyagi gondok miatt) a család egyik idősebb, általában nő tagját egy elhagyatott helyre kísérik, aztán ott hagyják éhen vagy szomjan halni...

Az Aokigahara a világ második legnépszerűbb helye az öngyilkosok körében - első a Golden Gate-híd San Franciscoban - és mintha az erdő rossz híre csak gerjesztené a folyamatot, az évente itt öngyilkosságot elkövetők száma egyre csak nő. 

Azt pedig senki sem tudja, mennyi lehet az olyan, akit már sohasem fognak megtalálni, se élve, se holtan...

A leggyakoribb "természetesen" az, hogy az illető felakasztja magát, ezután a méreg, drog túladagolás általi halál fordul elő a legsűrűbben. Valamint nem ritka, hogy az áldozat egész egyszerűen -sokszor éppen a fentebb említett ubasute miatt - kiszárad, vagy éhen hal.

A helyi kormányzat mindent megpróbál, hogy elriassza az öngyilkosságra készülő "túristákat", 2003 óta éppen ezért statisztikákat sem közöl az aktuális évi halálesetekről. Másrészt angol, illetve japán feliratú táblákkal próbálják jobb belátásra bírni az arra járókat, lelkes, állandóan őrjáratozó önkéntesekkel karöltve.

Az erdőben egyébként vannak túrista útvonalak, melyeken nyugodtan (khm...) be lehet barangolni az Aokigaharát. Letérni róluk azonban erősen nem ajánlott... 

Nagyon sokan mennek oda úgynevezett "bátorság próba" okán, hogy több napot is kibírnak-e az erdőben sátorozva, távol mindentől és mindenkitől. Többségük sohasem tér vissza... Az erdőben állítólag annyira nyomasztó és mély a csend, hogy az ember lélegzete - némi költői túlzással persze - egy tornádó zajának tűnik!

Aki mégis úgy gondolná, hogy megküzd önmagával - és az esetlegesen ott tanyázó japán démonokkal - és az erdő sűrűjébe merészkedik, jobb, ha megjelöli valahogy az útját (Ariadné fonala?), ugyanis az ottani talaj különleges összetétele használhatatlanná teszi a különböző elektromos berendezéseket.

Ha még nem említettem volna, az erdő - immár nem is annyira meglepő módon - hemzseg a kísértetektől...

 Szeretlek!

Milyen sokszor mondjuk ki, igaz? Már aki... Hogy volt miniszterelnökünktől idézzek: "Nehéz szó." (M.Péter). Pedig a legfontosabb - lenne, lehetne.

Ehelyett lábtörlő, ami még elbír pár talpnyi sarat és kutyagumit, mire ki kell dobni. 

Ízlelgessük: szeretlek!

Komolyan tudjuk, mit jelent ez a szó? Sokan érzik, ebben nem kételkedem, de...

Ne szidjuk most itt a mai világot, sokan belerúgtak már, és még sokan bele is fognak. Hogy régen, őseinknek mit jelentett szeretni és szeretve lenni, azt meg már pontosan úgysem tudjuk meg.

Mit mondhatnánk helyette? Hogyan lehetne helyettesíteni? 

"Itt vagyok veled!" "Mindig számíthatsz rám!" "Mindig veled akarok lenni!" 

Mind kuka, valahogy egyik sem az igazi... Szerelem? Nem, nem, ez csak vicc volt, komolyan. A "jó" szerelem nem tart örökké, mély szeretet lesz belőle, mint a Mariana-árok. Aki örök szerelmet ígér, vagy akinek ígérnek, az gyanús.

Minimum.

Egy dolog jut eszembe, ami talán, de előre szólok, nem lesz benne semmi magasztos, semmi fennkölt.

"Jelen vagyok, és minden figyelmem a tiéd!" 

Azaz szeretlek, és ahogy vagy, úgy (vigyázat! már ez is kezd sekélyesedni, torzulni!). Szeretlek, mert mikor veled vagyok, minden figyelmem a tiéd. Minden mozdulatom a tiéd, és én lesem minden rezdülésedet.

A levegő, amit te kifújsz, azt szívom be én, bármilyen legyen is az.

Mert szeretlek. Mert teljesen itt vagyok, és figyelek rád. Nem játszmázom, nem színészkedem. Nem támadok, nem védekezem.

S legfőképpen: nem ítélkezem. 

Gyűlölsz? Hát szeretlek. Megvetsz? Még jobban.

Gyilkos vagy? Megcsaltál? Elárultál? Szeretlek!

Miért? 

Sötétséget nem lehet még több sötétséggel eltüntetni. Csakis fénnyel...

Hogy ismerem-e én ezt az érzést? Attól tartok, nem. Talán pillanatokra találkoztam vele, felvillant - szembejött, köszönt, majd előrébb tolta kalapját és a tömegbe vetette magát. 

Azt tudom, hogy keresem továbbra is, és állandóan, amíg csak élek. Hátha ismét előbukkan valahonnan, valami nem várt helyről. 

Sötét sikátorból, napfényes liget fái közül. Várom - várlak.

Mert szeretlek!

 A világ bizarr, az ember, mint oly, bizarr - én meg, azaz mi meg, szeretünk bizarr dolgokat látni/olvasni/érezni, miegyéb. A jelenkor fő agymenései természetesen a minden irányban (irtó gyorsan) terjedő mémek, de találkozhatunk még telefonunkon ezen kívül is vicces-fura (idegesítő...?) dolgokkal.

Konkrétan most a mobilra letölthető applikációkra gondoltam, ím szeretnék megosztani pár extrém marhaságnak tűnő (és az is) alkalmazást!

Game for Cats

Ez az első igazán "multikulti", "ember-állat" barát program, legalábbis ezt állítja magáról. A játék lényege, hogy kedvenc cirmosunknak egy ide-oda cikázó pöttyöt kell minnél többször "megérintenie" a kijelzőn, és így gyűjtheti a pontokat, valamint léphet szintet. 

Bizony-bizony, a gombolyag már nem menő, cicuskák...

Ez az app iPad-re tölthető le, ingyenesen (hála annak a...). Persze érthető, miután a macskák már minden pénzüket Whiskas-ra költötték, ilyesmire már nem telik...

Nose Candy

Íme a program a... (ide azt akartam volna, hogy kiknek, de inkább passzolok). Szóval íme a program, aminek a lényege a következő: virtuális drog csíkocskákat kell virtuális orrunkkal felszippantani. Öt nehézségi szint van, és a telefon rezgéssel adja tudtunkra, amint a "kellő magasságokba" értünk. Hmm...

Azért cuccot még itt sem adnak ingyen, kb. 2 dollárt kell virítanunk, hogy leszedhessük a Nose Candy-t Androidra.

Cuddlr

Az igazi cukiság! Nem? De! A Cuddlr segítségével megkereshetjük a közelünkben lévő, ölelkezésre hajlamos tagokat. Hát nem édes?!

A progi ingyenes iOS-re (még csak). Kár, mert ennek igazán hasznát vehetjük, ha épp szeretnénk sze... retni valakit.

Yo

Az egyik kedvencem... Az app, ami azt mondja, hogy "yo". 

Hát kell ezt magyarázni bárkinek is?! Aki nem érti e program lényegét és fontosságát, az menjen inkább hangyákat szedegetni boxkesztyűben! Alfa és omega, a mobil applikációk Tao-ja! 

És igen: a program ingyenes, valamint iOs-re és Androidra is telepíthető.

Yo!!

Places I've Pooped

Erről a programról már egy másodperc erejéig azt gondoltam, hogy még hasznos is lehet, de még időben lekevertem magamnak egy atyai maflást... Ezen app segítségével megjelölhetjük azokat a helyeket, ahol a "dolgunkat" végeztük valaha, valamikor (valakivel?). Territórium-megjelölés, "homo smartphonicus" módra.(a progi ingyenes - a szark.öö..a szerk.)

Szegény kutyák, ha tudnák, mennyit szüttyögnek ilyesmivel fölöslegesen! 

Fejlesztőknek tipp: vonjuk össze a Game for Cats-ot és eme legutóbbi appot, és tegyük könnyebbé házi kedvenceink életét!

 A címben említett T-X egy Terminátor típus, nevezetesen a Terminátor: A gépek lázadása című filmben szereplő, Kristanna Loken által alakított gyilkológépet takarja. Kívülről rendkívül mutatós, ám nem biztos, hogy egy közös éjszaka emlékezetes lenne vele - azaz biztos, csak nem abban az értelemben...

 A T-X nem érez fájdalmat, nem eszik és nem alszik. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen egy gépről van szó. Na de mi van akkor, ha egy ember rendelkezik ilyen "képességekkel"? Ugyanis létezik valaki, aki igen...

A hét éves Olivia Farnsworth nyugodtan nevezhető egy hús-vér terminátornak, ugyanis alig eszik, alig alszik és egyáltalán nem érez fájdalmat!

Vannak, akik alig esznek, akik alig alszanak, vagy nem éreznek fájdalmat, Olivia azonban az egyetlen, akinél ez a három dolog egyszerre jelentkezik! Magát a betegséget a 6-os kromoszóma hiánya okozza.

A tünetek már pár hónapos korától jelentkeztek nála. Édesanyja szerint Olivia kisbabaként sohasem sírt, és kilenc hónapos kora után egyáltalán nem aludt napközben. 

Ez az állapot több szempontból is veszélyes, bár egyszer éppen megmentette a kislány életét: elütötte egy autó, ám Olivia kisebb sérülésekkel megúszta. Édesanyja kétségbeesetten rohant az úton heverő gyerekhez, aki értetlenül nézett rá: "Anya, mi a baj?"

A fájdalom érzékelés hiánya miatt nem érez félelmet, ami miatt különös figyelemmel kell őt tartani. Nem éhes, ezért az ételt szó szerint bele kell "tuszkolni", a (viszonylag) normális alváshoz pedig gyógyszereket szed. 

Ami még érdekes, hogy gyakran, látszólag minden ok nélkül elkezd "tombolni", dühkitörése lesz. Ilyenkor üti, rúgja, fejeli azt, aki, vagy ami a közelében van. Jobb esetben csak éktelenül káromkodik. 

 Az utóbbi években, évtizedekben borzasztó népszerűek lettek a kondigépek. Konditermek ezrei telnek meg nap, mint nap - ki az egészségéért, ki csak a mutatósabb külsőért, ki mindkettőért csinálja (eltekintve most az egészen extrém esetektől, amikor is egyes testépítők már szinte megszállotjává válnak e tevékenységnek, ami az egészégüket veszélyezteti).

Azt hihetnénk, hogy ez a hobbi a modern kor gyümölcse, azonban ez nem egészen így van. A maguk módján már nagyapáink üknagyapái is igyekeztek jobban kinézni, nagyobb izmokkal rendelkezni - bár azért akkoriban eleve sokkal többet mozogtak még az emberek - és az ipari forradalom után meg is jelentek a mai kondigépek ősei. Nem lennék meglepve, ha jó néhány közülük kínzóeszközként kezdte volna a pályafutását!