joyxpect

"Gorillák a ködben" című film, szereplők: gorilla egy, gorilla II, 15 köbméter falevél, bociszemű hölgy, Jónás, "A gorilla".

Helyszín: ??

Nem tudom, mi történt az utóbbi napokban, de lassan az asztal alá írom Stephen Kinget és "LL" Lászlót, úgy értem, mennyiségileg. Nincs már blogverseny, lehullottak kezemről a szakmai megfelelni vágyás gumibilincsei, nincs az a veszély, hogy három nyelftani (sic!) hiba miatt tovalibben 100 ezer kőkemény magyar forint, amiért pedig én annyira, de annyira.

De annyira.

Nem azért csinálom, csináltam, tiszta sor, legalábbis ezt kell ide írnom, ahogy motivációs levélben sem szívesen olvasnak vissza olyan szavakat, mint "pénz", "jobb kereset", "több pénz", és szendén pislogni sem nagyon illik ugyanott.

Ha mégis úgy esett volna, hogy megnyerem, mély fájdalommal és együttérzéssel hajtogattam volna össze a Deákokat és Mátyásokat (esetleg a bankkártyámat, ha arra utalják), de azt az érzést senkinek sem kívánom, amit tudom, hogy éreztem volna.

Oh!!

Hosszú napok-hetek keserves munkájáért kiszúrják az ember szemét egy egyessel és öt nullával, ami még a mai tudomány szerint is semmi, azaz kaptam volna egy 1-est. Meg két betűt, hogy "Ft", ami jelenthet főtt tojást, vagy fiatalt, vagy egyszerűen csak egy elgépelt "fut" szót.

A napokban épp kaptam egy könyvet, ami arról szól, hogy miért rossz minden, és ami esetleg jó, miért rossz az is. Mert minden viszonylagos, de főleg a jó dolgok, a rosszak azok nem.

Azok stabilak, kitartóan dacolnak térrel és idővel, emberekkel és szellemekkel, jobbal és ballal.

"London, erős szél, de a rossz még mindig rossz!"

Dúsít és tartást is ad, annyi szent...

Szerencsére az én világképemet már az sem nagyon tudná a feje tetejére állítani, ha fej nélküli, 33 szemű Jupiter lakók kopogtatnának valamelyik este, meginvitálva egy Szíriusz-beli Scrabble partira.

Minden rossz, és semmi sem számít - ez így igazán Xanax-barát párosítás, küldeném mindenkinek, aki szereti.

Jónás sóvárogva néz egy medicinlabda nagyságú gyümölcsöt az előtte tornyosuló fán, aztán hirtelen ködös lesz a tekintete.

"Ember vagy, érted? Ember!!"

Jónás résnyire szűkült szemmel röffen egyet, majd a mellette ülő gorilla II vállába szúr egy hegyes fadarabot.

Ha a majmok egyszer lépnek egy komolyabbat az evolúc. létrán és elkezdenek beszélni, csak egy dolog miatt teszik majd: hogy kézzel-lábbal tiltakozzanak a velünk való rokonság ellen!

 Aki abban bízott, hogy ez az év majd jobban kezdődik, mint az előző, annak azonnal jött a kijózanító pofon - nem júni, hanem január 1-be fordult a szilveszter, nem bikinis lányok rohangáltak a parkban, hanem szövetkabátos fiúk (és lányok). Meg lesz tartva a tél maradéka is, valamint a színtelen/szagtalan tavasz is, hogy a mókusba ne már.

Ez van, gyerekek, vagy többet kellett volna inni, vagy töményebbet. Vagy keverni.

Lakkbenzinnel, mondjuk.

Itt Angliában teljesen mindegy, lehetne csak egy hónap, akár az október, ami egy évig tart, és sokan sok mindent megspórolhatnának így. Ha nem esik az eső, akkor zuhog, de ha nem zuhog valami csoda folytán, akkor szakad. 24/7-ben megtámogatva az orbá...orkán erejű széllel, ami ráadásul minden irányból és minden irányba fúj, hogy ne csak az élvezhesse, aki megy. Jön.

Jó volt egy kicsit kiszakadni ebből a környezetből, sosem voltam még Lengyelországban, és azelőtt sem, valamint három éve nem láttam havat. Itt egyszer esett, épp három éve, mintha egy repülőről dobott volna ki valaki két marékkal, egy nap alatt szublimált az egész.

Túrázni jó, társaságban lenni jó, lengyel lányokon legeltetni jóóó - minden a zakopanei hétvége mellett szólt.

És igazam lett.

Úgy indultam neki, hogy gyakorlatilag a legutolsó túrámon még a köldökzsinóron deszantoztam, mint lajhár a faágon, szóval nem érhetett NEM meglepetés.

Ehhez képest minden sima volt és gördülékeny, bár egyszer szinte teljesen egyedül egy szurdok mélyén pár percre eszembe jutott, hogy de jól esne egy Túró Rudi, még utoljára. Rendben, nem voltam teljesen egyedül, de úgy 20 méteres sugarú körben tényleg nem volt senki.

Így meg azért ha gond van, elkezdek üvölteni, egy maci meg tolja alám a basszust, csak megtalált volna valaki.

Valaha...

Testalkatom miatt szerencsére védett vagyok medvetámadás esetén, elegendő mozdulatlanul feküdnöm. Biztos vagyok benne, hogy minden maci több hasznát veszi némi elemózsiának, mint egy eldobott seprűnyélnek.

Jó fejek voltak a túravezetők és az általuk megvezetettek is, fiúk-lányok egyaránt. Azt viszont már senkinek sem tudom pontosan elmondani, hogy is voltam: Föld, Európa, Lengyelország, Tátra még megvan, de ha tovább zoomolok, jön a fehér folt és a "jwrwyzrzrwyyz", ami jellemzően egész Lengyelországra érvényes.

Hümm.

Annyit még feltétlenül meg kell említenem, hogy ez egy párkereső túra volt, bizony, bár azt a három nap alatt senki nem említette egy szóval sem, kinek a párját keressük és miért pont ott.

Azt sem tudom, megtaláltuk-e végül...

"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi"

Mondotta volt Albert bácsi, az "Einsteinebbik". Mennyivel izgalmasabb, mint hogy "eegyenlőemszercénégyzet", nem? Persze, utóbbinak is megvan a maga szerepe, sok mindenre választ adott és sok mindent köszönhetünk neki, na de hol lenne ez a kezdeti (kulcs)mondat nélkül?

A levesben.                                          

Einsteinnel kapcsolatban nekem úgy tűnik, volt egy zseni énje, amely kirántotta a szőnyeget az akkori világ alól (amit aztán folytattak a "kvantumfizikusok"), de volt mellette egy szinte gyermeki is, amely minden pillanatban úgy tekintett az őt körülvevő világra, mintha akkor látná először. 

Szenvedély és kíváncsiság. 

A kíváncsiság számomra nem szűkül be a világ egyetlen apró szegmensére, hanem mindenre kiterjed, ami van. 

Részben ezért érdekelt, és érdekelt mindig is a "természetfeletti" - ami így helytelen, ahogy Nemere István nagyon okosan rámutatott: nem lehet semmi a természet felett, max. nekünk nem világos még az adott dolog teljesen - sőt, hogy őszinte legyek, inkább az, mint a tudomány.

A tudomány önmagában érzéketlen és hideg, nem ad semmit. 

"A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak." Szintén Einstein. (Vallás helyett morál, erkölcs, vagy egészséges spiritualitás, mondjuk. )

Láthatjuk, hová vezet az öncélú tudomány, mely nincs alárendelve az erkölcsi törvényeknek és a társadalmi jólétnek. Ellenben cégeknek és kormányoknak - tehát a pénznek és hatalomnak.

Ugye, hányszor hallottuk már a következőt:"az alábbi tudományos felfedezésnek ilyen és olyan hasznát veheti majd az orvostudomány", például. Az igazi haszon azonban mindig a hadseregé és a profitorientált vállalatoké.

Vajon több életet mentett meg, vagy többet vett el a lézersugár felfedezése? Az atomfizika? A biokémia? És így tovább. Nem tudom, utána lehet-e járni ennek valaha is, de szerintem mind sejtjük a választ...

A tudomány egyre apróbb, szűkebb résztudományokra hasad, és ezen részek még csak nem is tudnak egymás létezéséről. Ha tudnak is, nem érdeklik őket. Egyre jobban elvesznek a részletekben, miközben elveszítik az egészet - ennek megértése nélkül márpedig a különálló rész abszolút értelmetlen, semmitmondó lesz.

Ma a tudomány a mammutcégeket szolgálja a legjobban, szinte ölre mennek azért, ki tudja a következő lépést hamarabb megtenni. Régen 10-20 évig is egy típusú TV volt "menő", manapság a tempó észveszejtő és követhetetlen: még szinte meg sem barátkoztunk a plazma, LED, egyéb tévékkel, már itt is vannak az újabbak. Ívelt, ultra-HD, 4K, mittudomén. De ugyanez a telefonoknál, számítógépeknél. Ha 20-30 évig jó volt egy fekete-fehér tévé, most nem tartott volna ki legalább ennyi ideig egy "ócska" LED tévé?

"Ez van, el kell fogadni - mondják - a fejlődés nem állhat meg". Nem, hogy nem állhat meg, de gyorsulnia is kell (növeljük a GDP-t, ugye). Többen rámutattak már, hogy ez véges erőforrások mellett lehetetlen, de semmi gáz. Ha nem lassítunk, majd egyszer csak megállunk - igaz, kézifékkel, és ha jól sejtem, mindenkinek fájni fog...

Talán nem pontosan idézem a mondást, de az engedelmest a Sors vezeti, az ellenkezőt pedig rángatja. Márpedig mi, emberek nagyon szeretünk ellenkezni!

Sehol sincs itt már kíváncsiság, felváltotta a "menni kell előre, mert-menni kell" kényszere. Azon kevés igazán nyitott, mondhatni gyermekien naiv és kíváncsi kutatót pedig vagy félreállítja, vagy bedarálja a rendszer.

Ne legyünk azért igazságtalanok, "fehér holló" szerencsére mindig van, volt és lesz, talán még nincs minden veszve. 

Arra azért kíváncsi vagyok, mi fog kisülni mindebből...

 Ez a bejegyzés (remélhetőleg) egy sorozat kezdete lesz, amiben arról szeretnék elmélkedni, hogy merre halad az emberiség napjainkban. Mik azok a dolgok, amiket nem biztos, hogy így kellene csinálnunk, és mikor haladunk jó úton. Azt hiszem, nagy fába vágom a fejszémet, és annyit hadd jegyezzek meg, hogy ez természetesen az én véleményem, ahogyan eddigi tapasztalataim alapján látom a helyzetet, nem pedig tudományos értekezés vagy ilyesmi. Remélem, olyat már nem kell írnom úgy 200 évig... 

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a cím egy kissé félrevezető, az élet persze, hogy nem tűnik, tűnhet el. Az Élet, a Lét tőlünk, emberektől függetlenül is örök és elpusztíthatatlan. Inkább úgy értem ezt, hogy valami folyamatosan elvész, ami közelebb vinne minket a boldog, kiegyensúlyozott élethez, holott látszólag minden igyekezetünk azon van, hogy ezt elérjük.

Talán ismerős sokaknak a forrás-törvény, hogy minden létező vissza akar térni a forrásához, ahogy például a földre hullott esőcsepp is előbb-utóbb az óceánban köt ki.

Nagyon leegyszerűsítve, persze.

Mi azonban mintha folyamatosan távolodnánk ettől... 

Helyesbítenék, nem csak mi. Már az ókori népek, a görögöktől az egyiptomiakig visszasírtak egy bizonyos Aranykort, és az akkori emberiséget ahhoz képest egy visszafejlődött, elkorcsosult fajnak tartották. Eme Aranykornak lehetett része a (korai) Atlantisz, Lemuria, Mu, Gondvana, stb. Vagy akár Shamballa mitikus királysága valahol Belső-Ázsiában. 

Írhatnám, hogy nehéz eldönteni ezekről, inkább ún. "tanmesék" vagy valóságos helyek lehettek - kivéve talán Atlantisz, amiről Platón annyira pontos leírást adott, ami valós létezésért "kiált" - egy valamit azonban gyanítok. A történelem nem egészen úgy volt, ahogyan azt az iskolákban szeretnék belénk taposni. Egyre több embernek nyílik fel a szeme, ami remélhetőleg nem fog itt megállni.

Szerencsére az igazság ugyanúgy terjed, mint a hülyeség, még ha utóbbi gyorsabban is...

Szvsz civilizációk jöttek és mentek, mi előttünk is lehetett már itt ki tudja, hány faj és az is valószínű, hogy nem mi leszünk az utolsó "bárkások" a Föld nevű hajón. Egy evolúció, melyben már élete végén maga Darwin sem hitt, ugyanakkor remekül támogatta az ipari forradalom környékén kialakult eszméket, szinte semmire sem ad választ. Talán néhány apróságra. Azonban, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, ezekre egyáltalán nem.

Szegény Darwin, ha tudta volna, hogy évszázadokra "megmerevíti", konzerválja a hivatalos tudomány álláspontját, még életében lehúzza a WC-n az "A fajok eredete..." összes példányát!

Tehát nem mondanám egyértelműen, hogy ez a mostani világ a legrosszabb. Évszázadokra, évezredekre visszatekintve ezt tartották már az akkor emberek az akkori világokról (már aki kicsit is a dolgok mögé mert kukucskálni), tehát a Schopenhauer-nél, Nietzsche-nél kicsúcsosodó pesszimizmus és kiábrándultság mindig létezett, és mindig is fog. 

Annyi észrevétel, amit majd aztán bővebben kifejtek és igyekszem igazolni, hogy sohasem a világgal volt baj. Hanem velünk.

A kegyetlen élet, kegyetlen világ összevonható és leegyszerűsíthető - az önpusztító, kegyetlen, elme-uralt ember.

 Ismét érdekes hétnek (vagy inkább hétvégének) nézünk elébe, vessünk is egy pillantást, mi, hol és mennyire.

Juventus - Napoli (szombat 20.45)

Az olasz bajnokság két jelenleg legjobb formában lévő csapata csap össze, jó kis meccsnek néz ki! 

Az ősz óta mekkorát fordult a világ... A Juve borzasztóan kezdte a szezont, úgy nézett ki, idén nem szól bele a bajnoki címért folyó harcba. Aztán történ valami, mert az utóbbi hetekben elképesztő formában a torinói csapat (15 meccsből 14 győzelem!). És ha még lehet ezt fokozni (naná!), hazai pályán ez zsinórban 9 nyert meccset jelent, mindösszesen két kapott góllal! Pedig megfordult már Torinóban az Inter, a Fiorentina, a Milan és a Roma is! Ezek alapján nagyon úgy tűnik, hogy a Napoli nem nagyon rúg labdába ezúttal (ami azért érdekes lenne egy focimeccsen, nem?).

A Napoli megbízhatóan nyeri a meccseit idegenben -legutóbb a Lazio ellen, de a Milan sem úszta meg (4-0) - de a Juve, az egészen más... A közelmúlt sem sok jót ígér a vendégek szempontjából, már 7 éve, hogy bajnokin nyerni tudtak Torinóban! 

A hazaiaknál lesz egy "fél zsák" sérült (pl. Mandzukic, Chiellini, Khedira), bár ez nem nagyon zavarja őket.  

Tippem: 2-0

Arsenal - Leicester (vasárnap 13.00)

Ha nincsenek is sötét fellegek Észak- London felett, azért élt már meg sikeresebb időszakot az Arsenal is, ráadásul pár hét múlva jön a Barcelona... Legutóbb már sikerült egy győzelmet "összeizzadniuk" a Bournemouth otthonában, de előtte 3 bajnokin egyetlen rúgott gól sem jött össze. Az őszi odavágón az Arsenal remek meccsen megsemmisítette a Leicestert (5-2), na de mit számít ez most? Formáját tekintve a vendégcsapat megállíthatatlan jelenleg, a hétvégén épp a másik nagy rivális Man Cityvel mosták fel a gyepet, szintén idegenben (3-1).

A listavezetőt nem hátráltatja sem eltiltás, sem sérülés, az Arsenalnál két (nem elírás, igen két, II, 2, azaz KETTŐ!!) játékos nem bevethető (Wilshere és Rosicky, mindketten már hosszabb ideje bajlódnak sérüléssel). Ami, tekintve hogy az Arsenalnál az utóbbi években megszokott, hogy a keret szinte harmada állandóan "offline", kisebb fajta csoda...

Tippem: 2-2

Manchester City - Tottenham (vasárnap 17.15)

A tét nem kisebb, mint hogy melyik csapat tudja nyomás alatt tartani az élen robogó Leicester Cityt, mivel a 4. fogadja a másodikat. A két csapat között mindössze egy pont a differencia. A ManCity otthon megbízható, bár éppen legutóbb kapott egy jókora "maflást" a listavezetőtől (1-3). Úgy látszik, megérzik Kevin De Bruyne hiányát, aki még a Spurs ellen sem lesz harcra kész állapotban. A Tottenham már sorozatban 4 győzelmet számlál, igaz, ezek úgymond kötelező győzelmek voltak (Sunderland, Crystal Palace, Norwich,Watford). Persze ezeket sem adják ingyen...

Ha a közelmúltat nézzük, a londoni gárda sok jóra nem számíthat, a ManCity hazai pályán könnyedén nyer (legutóbb 4-1, előtte 6-0). Egy dolog biztosnak tűnik: gólokban nem lesz hiány!

Tippem: 3-1

Fiorentina - Internazionale (vasárnap 20.45)

Végül, de utoljára ismét húzzuk fel az olasz csizmát, lesz még "kaland, játék és szerelem" itáliában vasárnap is! 

Szombaton a fő menü az első-második csapatok csatája, desszertként másnap megütközik a harmadik a negyedikkel, ami jelenleg a Fiorentina - Inter párosítást takarja. A bajnoki címért folyó harcba valószínűleg már nem nagyon szólnak bele, de a Bajnokok Ligája selejtezőt érő 3. hely megkaparintása is komoly motivációt jelent! 

Az Inter pocsék, a Fiorentina vállalható formában van. Előbbi legutóbbi 5 meccsén egy soványka 1-0-ás győzelmet tud felmutatni a Chievo ellen. Vendégként nem szerepelnek rosszul, de erősebb ellenfélnél azért megremegnek a lábak (pl. AC Milan, 0-3). A "lilák" házigazdaként a második leghatékonyabbak a Napoli után, és ezt a párosítást az utóbbi 3 alkalomból kétszer "behúzták". 

Komoly hiányzó egyik csapatnál sem lesz, így teljes "fegyverzetben" vonulhatnak a harcmezőre!

Tippem: 2-0