Ma azt hiszem, irigykednének rám a szellemileg magasabb szintre ácsingózó gurucskák. Sikerült ugyanis elérnem a teljes kiüresedés állapotát, ami minden spirituális életet élő ember vágya. 

Kár, hogy csak agyilag. Ugyanakkor sokkal könnyebben ment, mint gondoltam...

Most olyan könnyű a fejem, mint egy héliumos lufi. Ráadásképp még hülyén is nézhetek ki, ahogy elindulok valamerre és a fejem könnyedén a másik irányba libben. 

Isten azért hajléktalanba már nem rúg bele, legalább a hangom még normális és nem olyan, mintha a Chip és Dale-ből szinkronizálna valamelyik mókus, vagy menyét, vagy mittudomén.

A sikerre azért éhes vagyok, szóval mehet a délutáni rutinőrjárat az online társkeresők világában. Pontosabban mára csak egy maradt, nem igazán érzem, hogy a "nagy számok törvénye" itt bármit is számítana. Akit Woody Allen és Zámbó Árpád közé pontoznak be a képzeletbeli szépségversenyen, annak teljesen mindegy.

Ha megelőztem volna Jézust a történelemben, biztosan nem őt takarják le azzal a lepellel...

A csúcsmukik szerint minden okkal történik, ugye? Okkal kopaszodik a férfiember, vettem, de mégis, mi a fenét jelenthet ez? Az meg már miért, meg hogyan, hogy cserébe minden más testrészen napi 24 órában zakatolhatna egy fűnyíró? Néhány napja a Star Wars következő részének stábjától kaptam egy felkérést, hogy szerepeljek a következő részben, mint Csubakka. Peter Mayhew-nak már úgyis tele van a vukitöke az egésszel, nekem meg jelmez sem kellene. "Jelige: költségcsökkentés".

Azt hiszem, ezért van az, hogy a roppant szellemes és frappáns üdvözlőleveleimre általában nem jön válasz. A harmincból huszonnyolc, plusz-minusz egy-kettő elég "általában", igaz?

Ami jött, arról pedig kiderült, hogy egyetlen gombnyomással kilőhető, automatikus "kopj le, kopasz" üzenet.

Ámor lelkesen tüzel, de fordítva tartja az íjat a szerencsétlen...

Ezennel össze is foglalnám az eddigieket (amolyan Woody-san): életem egyetlen szexuális élménye igazán fantasztikus volt, bár kicsit sajnálom, hogy a lány nem jött el. 

Puszipacsi!