A férfi tovább fülelt, és egyre határozottabb lett azzal kapcsolatban, hogy a hangok honnan is jöhetnek.

Koppanás, majd ismét, aztán mintha bútort tologatnának.

"Itthon kell lennie. Talán csak a fürdőben volt az előbb, azért nem nyitotta ki". Felszökkent a lépcsőkön, és ismét a lány ajtaja előtt termett. Kopogásra emelte épp a kezét, de hirtelen megtorpant.

Bentről ezúttal nem morze jeleket küldött valaki, másféle zajok hallatszottak. Mélyebb, erősebb hang. "Klió azt mondta, hogy ma itthon, és..." Ami ezúttal kiszűrődött, az nem a lányé volt. 

A férfi kihúzta magát, feljebb tűrte ingujját. "Essünk túl rajta!"

  - Mi az ördögöt művelsz, meghibbantál? - kérdezte a lány inkább szemrehányón, mint ijedten

Rolf idétlenül vigyorogva felé fordult, közben ujjaival folyamatosan a késeken zongorázott. 

"Biztosan agyrázkódást kapott, pedig nekem nem tűnt annyira súlyosnak az az esés". Klió egy óvatos lépést tett a fiú felé.

  - Szerintem meg kellene nézni ezt egy orvosnak, lehet, hogy komolyabb a baj. Én...azt azért nem szeretném, hogy bevérezzen a fejed, vagy ilyesmi, tudod. Rolf, maradj ott, ülj le arra a székre, addig én hívok e...

  Hirtelen iszonyatos csattanás szakította félbe, amihez egy állatias üvöltés párosult. 

  - Fogd be a pofád!! Kérdeztelek? - Rolf akkora erővel tolta vissza a fiókot, hogy néhány pohár is felborult a szárítón. Lassan, tagolta folytatta. - Nekem semmi bajom, felfogtad? Semmi! Jobban tennéd... - komoran maga elé bámult - Jobban tennéd, ha saját magadért aggódnál, ó, drága Klió! 

   - Mi? Mi baj...hogy érted ezt? Miért? - a lány úgy érezte, reménytelen vállalkozás lenne most értelmes eszmecserét folytatnia a fiúval. - Maradj ott, neked segíts...

 Rolf egy hirtelen mozdulatot tett felé, mire Klió ösztönösen a bejárati ajtó felé szaladt. A folyosóra érve nem látta a fiút, csak mintha a hangját hallotta volna. Halk, de erősödő, eszelős kuncogást... Miközben lenyomta a kilincset, hátrapillantott a válla felett. 

Az előszoba üres volt és csendes.

Épp csak berántotta volna az ajtót maga mögött, amikor két tenyeret érzett a mellein, majd hozzá csatlakozva egy egész testet. Az ütközéstől elvesztette az egyensúlyát, és kezeivel a levegőben kalimpálva térdre esett. A férfi hátratántorodott, aztán tompa puffanással fenékre huppant. 

  Klió és a férfi meglepetten nézte egymást, aztán utóbbi a félig nyitva maradt ajtóra emelte tekintetét...

folyt. köv.