joyxpect

   Még egy mára, ha nem bánjátok... Hagyományos agyröptetés úgysem volt már péntek óta (mily rég volt...), na meg úgy érzem, egy poszt még benne van ma, aztán nehogy már bennem is maradjon. Nem is szeretném, meg nem is lenne egészséges. Amilyen vékony vagyok, így is alig van hely a belső szerveimnek, pluszban már nem bírok el semmit. Így is, minden táplálkozás előtt ki kell tennem valamit, hogy elférjen a csirkehússal-szalonnával teli bendőm. 

  Néha az agyamat szoktam nélkülözni. A munkahelyemen egyáltalán nincs rá szükségem, tehát az sem baj, ha véletlenül elfelejtem visszatenni. 

  Azt gyanítom, mások is élnek eme kis trükkel. Csak sokan sajnos feledékenyebbek, mint én...

  Másrészt, addig kell ütni a vasat, amíg le nem telik a munkaidő. Meg amíg meleg, jut eszembe (most itt van, bár tudom, néha nem érezni, sebaj).

  A meleget meg addig, amíg Eurovíziós Dalfesztivált nem nyer. 

  Nem nagyon követtem az eseményeket, de a nyertes fényképét azért láttam. Csak egyet, de az felért annyival, mintha végignéztem volna egy teljes Való Világ évadot, egyhuzamban. 

  Nem tudtam, hogy Prince és Michael Jackson testvérek voltak, és hogy van egy eddig eltitkolt öccsük is.

  A Terminátor helikopter-gépágyújával végigkaszált agysejtjeim között és egyszer sem lőtt mellé.

  Más...

  Nincs is ezzel baj, de valami azért kilóg valahonnan. A férfiaknak kell borotválkozni. Más perspektívából, de nőknek. Közte meg nem? Most akkor ez hogy van?

  Ismeretlen nélküli egyenlet, mégis megoldhatatlan.

  Mára ennyi. Kicsit pihennem kell még munka előtt, odabenn nem lehet. Mire elbágyadnék, mindig rám dudál egy targonca..

Akkor jó napot!

Nem gondoltam volna, de ez is eljött. Május 3-án tehát elindul (ha már olvasod, akkor múlt időben indul el, aminek semmi értelme, de egy kvantumfizikus-filozófusnak talán érdekes) első blogom, ami tulajdonképpen már a második. Néhány hónapja indítottam egy focival, esélyekkel, tippekkel foglalkozó blogot. Gyorsan kiszenvedett szegény, még hat "Barátok közt" epizódot sem élt meg, s ez nem valami sok. Kezdetben jó ötletnek tűnt, lelkesen vetettem magam a munkába, nem is munka, inkább szórakozás volt. Aztán megijedtem, ugyanis működő tippeket adtam (leszámítva egy-két buktát, de ez bukinyelven szólva fitty). Ez pedig nem volt benne a tervben. 

Az pedig főleg nem, hogy én mást írtam, mint javasoltam. 

Törvény, az törvény, az enyém elment. 

(Az előbb csaltam, fogalmam sincs, van-e erre valami bukinyelven. Egyáltalán mi az, hogy bukinyelv...?)

Szerencsére ezen pár nap alatt senki sem látogatta a blogomat, de azért az ördög előbb lő, aztán nem tud aludni. Vagy valami ilyesmi. Szóval - gondoltam - mi van, ha már tízek, százak, felső tízezrek látogatják a blogomat? Inkognitóban, persze. Ijesztő vízió, ekkora hatalmat adni soknullás bankókra kiéhezett tömegek kezébe...

Megijedtem (már megint). Lelki monitoromon már láttam, amint vezető hír, hogy nagy fogadóirodák alatt hirtelen kinyílik a rejtett csapóajtó, aztán szépen eltűnnek két weboldal között az Internetes vákuumban. Tudjuk, mi következik ilyenkor, ugye tudjuk: megszaporodik laptopomon a váratlan felugró melegpornó-oldal, kifelejtik a kebabomból a bárányhúst, majd a legváratlanabb pillanatban Family Frost-os kocsi áll meg az ajtó előtt, amiből fejbe-és tagbaszakadt fekete öltönyös, ne adj Isten rövidnadrágos Michelin-gumiemberek szállnak ki, és nem érdekli őket, hogy pont aznap vettem fagyasztott tőkehalfilét. 

A veszély reálisnak tűnt, 

Mielőtt túl hosszú lesz ez a bejegyzés, a Columbo sorozatból a csak reklámokat kedvelők miatt elárulom, hogy még a keletkezés hetében leradíroztam többre hivatott tippblogomat a Világhálóról. 

Csüggedt fejek hullottak országszerte a félig tele (üres?) söröskorsókba, a bukmékerek sóhajtása pedig arrébb tolt néhány műholdat.

Szomorú, hogy mindennek vége egyszer főleg, ha még el sem kezdődött.

Most pedig itt írom ezt (nektek ott), olvassátok ha tetszik, ha, akkor nem. Holnap jön a következő, mindenkinek a legjobbakat, vagy amit megérdemel!