joyxpect

Megöl engem Anglia, érzem megöl, ha hagyom.

Ahogy valamely görög filozófus mondta volt - akinek valószínűleg nem volt semmilyen devizahitele - "az a biztos, hogy semmi sem biztos". 

Biztos?

Új lakó érkezik Üszköspaszuly 8. szám alatti angliai otthonunkba, az egyik szoba már lassan két hete üresen áll. A kiválasztott már idén az ötödik lesz a sorban, a többi elment/elment/elment/eltűnt. Bár először ez utóbbi is elment, aztán tűnt el.

Ha őszinték akarunk lenni. Akarunk?!

Pedig kedveltem, egész korrekt volt az örmény. Merthogy örmény volt, aki egyébként Litvániából jött Angliába dolgozni. 

Syntax error.

Mindenki húzza meg a hozzá legközelebb elhelyezkedő, folyékony halmazállapotú anyagot, aztán folytatjuk.

Így jártatok, kell a WC-n internetezni...

Sokáig nem szólt egy szót sem hozzám és én ugyanebben a stílusban válaszoltam neki.

Aztán a harmadik mondatom persze, hogy az "és szeretem a System of a Down-t" volt.

Kiszámítható vagyok, belátom. Néha elképzelem azért, milyen lenne teljesen összekevert génekkel ébredni, a hónaljammal beszélnék mondjuk és az orromon pattogva mennék le szalonnáért a boltba. 

Megölöm Angliát, ha hagyja.

Komoly reakciót nem váltott ki belőle, hogy megemlítem neki országa egyetlen ismert bandáját (számomra ismert - a szerk.). Még ő maga is úgy nézett ki, mint egy ex-System-es, akit a második koncert után kirúgnak a zenekarból, mert józanul megy fel a színpadra.

Volt bennem némi félelem, amikor mondtam, hogy magyar vagyok. Ha megindul a magyar -Magyaroszág - Orb.Viktor - baltás gyilkos(made in Azerbajdszán) tengelyen és meglékel a krumplihámozóval... 

Komoly szintlépés sem jött össze, "milyen volt a munka?" "sorry?" "szabadnapod van?" "asszonygyerek?". Két hete elköszönt és azóta semmit sem tudni róla.

Remélem, csak tőlem, tőlünk, nem az élettől.

Lakótársaim találtak utána kannabisz illatú füstölőt, ami legalább oly gyanús, mint egy kinyomtatatlan erkölcsi bizonyítvány.

A szoba azóta üres és várja következő áldozatát.

Várakozó, koplaltatott gyomor, megemészt és aztán ugyanúgy kiköp, csak közben lezabál áldozatáról némi pénzt, időt és aztán lágyan meghinti poratkával.

A lábam be nem tenném oda. Maximum akkor, ha már nem a testem szerves része.

Voltak már többen is megnézni, ők nem tudják, nem értik, nem érzik... Nincs mese, itt nem a potenciális szerencsétlen dönt, hanem a szoba, ami a padlószőnyegen hagyott lábnyomból feltérképezi az illető DNS készletét, elő-, utó-, nemi- és egyéb életét, aztán választ.

S jaj annak, akit...