Akkor jó napot!

Nem gondoltam volna, de ez is eljött. Május 3-án tehát elindul (ha már olvasod, akkor múlt időben indul el, aminek semmi értelme, de egy kvantumfizikus-filozófusnak talán érdekes) első blogom, ami tulajdonképpen már a második. Néhány hónapja indítottam egy focival, esélyekkel, tippekkel foglalkozó blogot. Gyorsan kiszenvedett szegény, még hat "Barátok közt" epizódot sem élt meg, s ez nem valami sok. Kezdetben jó ötletnek tűnt, lelkesen vetettem magam a munkába, nem is munka, inkább szórakozás volt. Aztán megijedtem, ugyanis működő tippeket adtam (leszámítva egy-két buktát, de ez bukinyelven szólva fitty). Ez pedig nem volt benne a tervben. 

Az pedig főleg nem, hogy én mást írtam, mint javasoltam. 

Törvény, az törvény, az enyém elment. 

(Az előbb csaltam, fogalmam sincs, van-e erre valami bukinyelven. Egyáltalán mi az, hogy bukinyelv...?)

Szerencsére ezen pár nap alatt senki sem látogatta a blogomat, de azért az ördög előbb lő, aztán nem tud aludni. Vagy valami ilyesmi. Szóval - gondoltam - mi van, ha már tízek, százak, felső tízezrek látogatják a blogomat? Inkognitóban, persze. Ijesztő vízió, ekkora hatalmat adni soknullás bankókra kiéhezett tömegek kezébe...

Megijedtem (már megint). Lelki monitoromon már láttam, amint vezető hír, hogy nagy fogadóirodák alatt hirtelen kinyílik a rejtett csapóajtó, aztán szépen eltűnnek két weboldal között az Internetes vákuumban. Tudjuk, mi következik ilyenkor, ugye tudjuk: megszaporodik laptopomon a váratlan felugró melegpornó-oldal, kifelejtik a kebabomból a bárányhúst, majd a legváratlanabb pillanatban Family Frost-os kocsi áll meg az ajtó előtt, amiből fejbe-és tagbaszakadt fekete öltönyös, ne adj Isten rövidnadrágos Michelin-gumiemberek szállnak ki, és nem érdekli őket, hogy pont aznap vettem fagyasztott tőkehalfilét. 

A veszély reálisnak tűnt, 

Mielőtt túl hosszú lesz ez a bejegyzés, a Columbo sorozatból a csak reklámokat kedvelők miatt elárulom, hogy még a keletkezés hetében leradíroztam többre hivatott tippblogomat a Világhálóról. 

Csüggedt fejek hullottak országszerte a félig tele (üres?) söröskorsókba, a bukmékerek sóhajtása pedig arrébb tolt néhány műholdat.

Szomorú, hogy mindennek vége egyszer főleg, ha még el sem kezdődött.

Most pedig itt írom ezt (nektek ott), olvassátok ha tetszik, ha, akkor nem. Holnap jön a következő, mindenkinek a legjobbakat, vagy amit megérdemel!