Szörnyű, egyben igazán felemelő hír jutott el hozzám a minap.

Rajongóim egy kis számú, de annál lelkesebb csoportja tétlenségemet tapasztalva éhség- és "ihság" sztrájkba kezdett, idézem "annyira megszerettük és megszoktuk a heti egy-két alkalommal jelentkező magiar blogoló írásait, hogy ennek hiányában nem látjuk értelmét mindenféle haszontalan szeméttel ellátnunk amúgy is fölösleges testünket". 

Mindez a világ másik, inkább a harmadik végén, Pápua Új-Guineán, hogy most ne döbbenjek meg.

Ha jobban belegondolok, voltak már itt gyanús dolgok, valóban... Nemrég véletlenül élesítettem egy teljesen üres lapot, ketten ennek ellenére elolvasták. Honnan tudhattam volna? Elvégre én sem ismerem az ottani írást.

Amennyiben tényleg így működik a dolog, ilyen durván és végzetesen tudok hatni emberekre, valahogyan meg kellene kedveltetnem magam bankárokkal, politikusokkal, ececerá.

Mert miért szerencsétlen pápua új-guineaiak? Az csak egy dolog, hogy engem is rendesen megfingattak, mennyivel egyszerűbb lenne leírnom például azt, hogy Csád. Itt nem én vagyok a lényeg, egyáltalán nem.

Talán, nem biztos, na jó egy kicsit, de most hagyjuk ezt!

Én vagyok egyáltalán az oka mindennek? Az írásom? Hmm! Mi van, ha csak arról van szó, hogy az emberek kezdenek belefáradni mindenhol mindenbe és az egész folyamat epicentruma eme csoport Pápu...ott? Nem csapkodnak kókuszdiót többé végeláthatatlan percekig, nem rohangálnak szteppelő folyami rákok után nap, mint nap?

Mi van, ha egy láncreakció indul meg "Onnan", világméretűvé hízik és felzabálja az egész civilizációt?

A politikusok nem akarnak többé hazu...beszédeket mondani, "úgy sem hisz nekünk senki"? A repülőgépek nem szállnak fel többet "minek, úgyis le kell szállni egyszer" ? A kastélyokból eltűnnek a szellemek, a Bolygó Hollandi inkább végleg elsüllyed, a műholdak pedig szép sorban lepotyognak, mint birkák a szakadékba?

Annyira fel izgattam magam eme gondolatmenetet követve, hogy most le kell mennem egy "nyugiért". Domum Pálinkum, napi háromszor, ez lesz így a negyedik, a fenébe is... Még otthon tartózkodásom alatt írta fel nekem a helyi táltos, Dé bácsi, egyem azt a gázolaj lehelletét!

Most kapom a hírt, hogy ez a csoport tényleg maroknyi. Ennyi maradt belőlük ugyanis egy összehangolt krokodil-offenzíva után...