joyxpect

 Ébredés óta járattam az agyam azon, hogy vajon mit is hozzak össze napi "penzumnak", ami belefér még az időmbe az éjszakás műszak kezdéséig. Gyilkosok jöttek, szellemek mentek, egy Jamie Oliver sem vagyok, hogy "kikeverjek" egy "az 5 legfinomabb leves 5 perc alatt" típusú posztot, de semmit sem igazán éreztem szalonképesnek. Mígnem eszembe jutott, hogy miért ne írjak éppen arról, hogy hogyan írjak/írjunk meg egy bejegyzést, míg lefő a kávénk, vagy míg félidő van a "kedvenc csapat - gyűlölt rivális" meccsen?

Nem szeretek pontokba szedni dolgokat, így ezúttal sem teszem - van elég ilyen poszt már az Interneten e nélkül is. Mindenképpen a legfontosabb a témát megtalálni minél gyorsabban. Sokszor elkövettem, és még most is előfordul, hogy X dolog között "zongorázok" ide-oda, aminek gyakran az a vége, hogy hagyom a fenébe az egészet. Viszont, ha ez megvan, már (akár fejben) rá lehet "húzni" egy vázlatra, ki lehet gondolni, milyen íve legyen a bejegyzésnek. Történet mesélős, kérdés-válasz, egy probléma kibontása, stb. 

Ugyanilyen fontos, hogy megfelelően figyelemfelkeltő címet találjunk az irományunknak. Lehet, a mi cikkünk szintekkel jobb, mint mondjuk egy pár perc alatt összecsapott, rosszul fogalmazott írás, ám ha a miénkre az érdektelen cím miatt nem is kattintanak, megette a fene az egészet. Gondoljunk csak bele, hisz egyúttal mi is olvasók is vagyunk: naponta ezer számra jelennek meg új bejegyzések, az időnk pedig sajnos véges, valami alapján bizony szelektálni kell!

Próbáljunk meg tehát ilyenkor a "másik oldal", az olvasó fejével gondolkodni! Mi mire kattintanánk? Két, hasonló témájú cikk közül melyik keltené fel jobban a figyelmünket?

Az előbb szóba jött az idő, és talán minden bejegyzés írását ennek meghatározásával kellene kezdeni. "Csak megnézem a leveleket, írt-e valaki, eszem egy falatot, elugrom a boltba, ...". Ismerős? Ha nem, és csak velem szokott ilyen előfordulni, most jól magamra húzom a számítógépasztalt szégyenemben... Nagyjából megvan, mennyit szeretnénk írni? Szánjuk rá azt a fél-háromnegyed órát, vagy amennyit terveztünk, mert különben elveszünk a sok egyéb tennivalóban. Persze bizonyos időközönként egy-két perc séta, friss levegő még jót is tesz. Vagy írjunk mindjárt állva, ami...

De erről majd egy másik bejegyzésben!

Jó ötlet esetlegesen egy nagyobb lélegzetvételű írást több részletben, néhán naponta, vagy akár hetente posztolni. Mivel egy bejegyzés nem arról szól, hogy "beletapossuk" az "Gyűrűk Ura" első kötetét, kisebb egységekre bontva fogyaszthatóbbá tehetjük írásunkat. Így nekünk is könnyebb dolgunk lesz, hiszen nem kell mindent egyszerre kitalálni, felkutatni, leírni, hanem nyerünk egy kis időt a folytatás korrekt megírásához.

Végül, de utoljára az mindenképp fontos - én is igyekszem ezt szem előtt tartani - hogy igyekezzünk minőségi munkát kiadni a kezünk közül. A legjobb az, ha igazán érdekel minket az, amiről írunk, hiszen így nem vesszük majd nyűgnek az esetleges elő/mellék/utómunkát, és - ami a legfontosabb - magát az írást sem. Ezt a bejegyzést elnézve, lehet érte Pulitzer-díjat, de gondolataimat összeszedve, rendszerezve és "kijelzőre" vetve talán én is tanultam valamit!

 Előző bejegyzésemben a nálunk (papíron) gyengébb csapatokat vettem át. Ezúttal menjünk mindjárt két "emelettel" feljebb (3. kalapból nem kaphatunk ellenfelet), nézzünk körül, kik vár(hat)nak ránk a másodikban!

Itt van mindjárt Ausztria, akik ellen messze a legtöbb mérkőzést játszottuk, szám szerint 136-ot (66 győzelem, 40 vereség). Legutóbb viszont már lassan tíz éve, hogy találkoztunk velük, 2006-ban 2-1-re nyerni tudtunk Grazban (Gera Zoltán már játszott, sőt, gólt is szerzett azon a meccsen). A "sógorok" imponáló magabiztossággal robogtak át a selejtezőkön, egyetlen döntetlen mellett minden meccsüket megnyerték - pedig Oroszország, Svédország, és Montenegró volt többek közt az ellenfelük! A szomszédok futballja az utóbbi években elképesztő fejlődésen ment át, ennek eredményét utánpótlás szinten nem régen már megtapasztalhattuk... A közös múlt miatt mindenképpen rangadó, igazán pikáns csata lenne, az ösztönöm ugyanakkor azt súgja, ez az osztrák csapat túl nagy falat lenne nekünk!

Horvátország talán mostanság nem annyira félelmetes, mint volt akár a Davor Suker-Robert Prosinecki féle csapat, akár amelyik 2007-ben az angolokat egy, a Wembleyben rájuk mért csapással fosztotta meg az EB-szerepléstől (3-2). Ellenben mindig, mindenkire veszélyesek, már csak a jugoszláv "örökségük", a mentalitásuk miatt is. Csoportjukból az olaszok mögött másodikként mentek tovább, még egy büntetőpont levonása is belefért. Idegenben azért túl meggyőzőek nem voltak; két 1-0-ás győzelem, Málta és Bulgária ellen. A horvátok ellen, a közös meccsek tekintetében lenne mit törlesztenünk! Egyetlen egyszer, 75(!) éve sikerült őket legyőzni, azóta nyolc nekifutásból egyszer sem... Stabil, kiegyensúlyozott csapat, nagyon sokkal nem jobb nálunk, ebben biztos vagyok. Egy meccsen ez a kis különbség is eltűnhet!

És most a 2. kalap legnevesebb tagja, Olaszország, amely válogatott épp a horvátokat megelőzve jutott ki az EB-re. Mondhatni "olaszosan", hazai pályán minden győztes meccsét egy góllal nyerte meg! A négyszeres világ-, egyszeres Európa-bajnok ugyanakkor nem véletlenül nincs a legjobb kiemeltek között. Nem lehet azt mondani, hogy tele lennének sztárokkal. Hol vannak már azok az idők, amikor Del Piero, Vieri, Inzaghi, Roberto Baggio kaliberű csatárokkal riogatták az ellenfeleket? Kiugró teljesítmény szerintem nem várható tőlük, ám legalább a negyeddöntőig valahogy elverekszik magukat. Velük szemben negatív a mérlegünk, szerencsére utolsó találkozásunk emlékezetesre sikerült - na, nem az olaszok szempontjából! (2007, Budapest, 3-1 ide). Kövezzetek meg, de nekik több szempontból is örülnék: egyrészt azon a meccsen csak rajtuk lenne (nem is kicsi) nyomás, másrészt a nagy tornákon, a csoportmeccsek során általában szenvednek. Remélem, ha összekerülünk, ellenünk is!

Oroszországgal legutóbb épp Dárdai kapitánysága alatt találkoztunk, ők nyertek 2-1-re. Ezen kívül mindössze ötször játszottunk velük, de Szovjetunióként még ugye jóval többször is... Az utolsó pillanatig harcolniuk kellett csoportjuk második helyéért, de végül megelőzték a svédeket. Rájuk némileg igaz az, amit a horvátoknál is írtam: nem ez minden idők legerősebb orosz válogatottja, de nekünk valahogy mindig túl "rágós" falat volt a "szbornaja". Akkor már legyenek inkább az olaszok...

Svájc mindvégig az angolok mögött "kullogva", de a szlovénokat és az észteket biztosan előzve biztosította helyét a kontinenstornán. Csak az angoloktól kaptak ki oda-vissza, és idegenben Szlovéniától. Ez eléggé csalóka azonban, igenis bombaerős válogatottról van szó, a játékosok nagy része topcsapatokban játszik rendszeresen, piszok nehéz dolgunk lenne ellenük! Meglepő lehet, de az eddigi 44 meccsünkből 30-szor legyőztük őket. Az viszont némileg árnyalja a képet, hogy az utóbb 25-évben mindösszesen egyszer...

Végezetül Ukrajna, mely válogatott ugyanúgy "pótselejtezett", mint mi - az előzőleg általunk nagyon óhajtott - Szlovéniát ütötte el az EB-szerepléstől. Bennem legjobban a spanyolok elleni meccsük maradt meg (vicces, a többit meg nem láttam, hülyevigyor), azon legalább egy döntetlent megérdemeltek volna. Gyorsan, agilisan, pontosan játszottak, és egy ilyen napot kifogó ukrán csapat bárkire veszélyes lehet. A selejtezőkön összességében sem vallottak szégyent, még a spanyoloktól kétszer egy gólla kikapni sem az. Most pedig kapaszkodjunk; Ukrajna azon kevés válogatottak egyike, amelyek ellen még 100%-os a mérlegünk! Igaz, csak két barátságos meccs, amit eddig egymás ellen fel tudunk hozni, de hát azokat is meg kellett nyerni! Jó lenne ezt nem elrontani... 

Sokkal okosabb nem lettem, de azért egy valamit nem árt leszögeznem; a nálunk előrébb rangsorolt csapatok ellen minden pont, minden gól már a "bónusz" kategóriába fog tartozni!

Legközelebb pedig belenyúlok a "méhkasba" - jöhet az 1. kalap, és a nagyágyúk!

 Ezúttal rajzfilmes creepypastákról lesz szó, az úgynevezett "Lost episode"-okról. Na de mi is az a creepypasta? Olyan történetek ezek, melyek az interneten terjednek - stílszerűen "bájtról bájtra" - a különböző oldalak, fórumok szinte szóról-szóra adják át egymásnak őket. Maga az elnevezés is az internetes szlengből ered, a "copypasta"-ból, ami teljes szövegek egy az egyben történő másolását jelenti. E történetek alapvetően félelemkeltés, sokkoló hatás céljából lettek létrehozva. 

Kezdjük az egyik legrégebbi, legnagyobb kedvenccel, Miki egérrel. Az összes "Lost Episode" közül ez a legrégebbi, mondhatni ez hozta létre a "műfajt". Van egy rész, melyet sohasem vetítettek, vagy adtak ki hivatalosan, melyben Miki egér - fura módon - öngyilkos lesz. Vagy valami ilyesmi...

A rész kilenc perces, és szinte semmi nem történik benne. Miki egér sétál. Csak megy, és megy, közben pedig monoton, depresszív zene szól. Eleinte rendkívül torzan egy zongora, majd két perc után (kb. 4 percen keresztül) csak a nagy sötétség, semmi más. Aztán ismét Mikit látjuk menni, a zenét pedig elég ijesztő sikoly, üvöltés váltja fel. Aztán ennyi. Van a videóból viszonylag új verzió is, ebben szó szerint szegény egerünknek is, de a nagyon régin (ami minden bizonnyal az eredeti) ezt nem látni. Mindenesetre a Disney hallgatott, és most is hallgat arról, ki vagy kik, és mi célból készítették ezt a nem éppen "TV Maci-barát" részt. 

December 12-én este Párizsban kiderül, kik ellen kell majd a magyar válogatottnak harcba szállnia egy sikeres, emlékezetes EB-szereplésért. Hat darab négyes csoportot sorsolnak, és az új lebonyolításnak köszönhetően már a négy legjobb csoportharmadik is továbbjut. A magyar válogatott már a kijutással túlteljesítette a tervet, de ha már ott van, miért ne sikerülhetne akár a nyolcaddöntőbe jutás?! Mi, szurkolók, mindig reménykedünk, bízunk, és - telhetetlenek vagyunk! 

Ezúttal a 4. kalapban szereplő csapatokat veszem szubjektív-objektív-metakommunikatív górcső alá, mely csapatok ellen van és lehet esélyünk, és melyek ellen nem tennék sok pénzt a mieinkre (vagy inkább semennyit). 

Kezdjük akkor az albánokkal, akik azért elég vaskos meglepetést szolgáltatva jutottak ki, abszolút újoncként a jövő évi EB-re. Ám egyáltalán nem érdemtelenül! Az a csapat, mely veretlen marad idegenben(!) úgy, hogy közben veri Portugáliát, valamint egyszer sem kap ki Dániától, mindenképp megérdemli, hogy ott legyen a kontinenstornán. Roppant masszív csapat benyomását keltik, a 8 selejzetőn mindössze öt gólt kaptak. Kérdés, első komolyabb világversenyükön mennyire üt majd ki a rutintalanságuk. Az biztos: egy magyar-albán meccs nem definiálná újra a "totális futballt"... Albánia ellen még veretlen a magyar csapat, legutóbbi meccsünk egy barátságos volt tavaly, Budapesten nyertünk 1-0-ra.

Észak-Írországot elég jól megismertük az elmúlt időben, sok borsot törtek az orrunk alá a két selejtezőn. Ha őket kapjuk a 4. kalapból, itt lesz a remek alkalom, hogy revánsot vegyünk minden "sérelemért". (Keményen megdolgoztak persze azért a szerencséért, ezt ne vegyük el tőlük.) Szívós kis csapat, minden különösebb extra nélkül. Igazából nem tudom eldönteni, hogy a mi csoportunk volt ennyire gyenge, vagy tényleg ők ilyen jók. Jövőre mindenesetre kiderül... Személy szerint nem lennék szomorú, ha ők jönnének alulról. Eddigi hatszor találkoztunk velük, abból egy vereség (nem is olyan rég, ugye), egy döntetlen (ez még frissebb), amúgy nyertünk.

Izland szintén újonc lesz az EB-n, a legnagyobb meglepetést talán az ő szereplésük okozta, hiszen egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ott lesznek az első két hely valamelyikén - kipottyantva így a Hollandia-Törökország-Csehország trió (legalább) egyik tagját. Még nagyobb meglepetés, hogy pont a hollandok estek egy hatalmasat! Izland még úgyis csont nélkül kijutott, hogy a végén abszolút nyerhető meccseket "adott le" (Kazahsztán és Lettország ellen). Otthon veretlenek maradtak, oda vissza pofozták Hollandiát, szóval azt hiszem, első EB-részvételük ellenére sok, papíron erősebb csapat szeretné őket elkerülni. Pár év alatt hatalmasat fejlődtek, azt kell mondanom, nem mi lennénk az esélyesek ellenük. Ugyanakkor náluk is jelentkezhet majd az "Albánia-szindróma". 1992-95 között volt egy időszak, amikor pontot sem engedtek nekünk (3 meccsen). Négy éve nyertünk ellenük, de ez már messze nem az a csapat...

Írországot a pótselejtezők előtt már egyszer "kiimádtkoztuk" magunk mellől, most sem lenne baj őket elkerülni. Nagyon masszív, kiegyensúlyozott az ír válogatott, nincsenek sztárjaik, de minden játékos egy megbízható, magas szinten tud játszani, szinte bárki ellen. Oda-vissza "fogták" a németeket, és összességében a pótselejtezőt is könnyen vették Bosznia ellen (3-1). Hát, nem tudom... Ez a stílus szerintem nagyon nem fekszik nekünk, bár tudjuk, egy meccsen aztán bármi előfordulhat... Már 11-szer játszottunk ellenük, legutóbb itthon egy 0-0-át. Több, mint húsz éve emlékezetes meccsen vertük őket 4-2-re Írországban, Puskás Öcsi bácsi - igen rövid - kapitánykodása alatt.

Törökország épp előlünk halászta el a legjobb 3. pozícióját, amiből szerencsére nem lett baj, sőt... A már említett, kőkemény holland-izland-cseh csoportban nem vallottak szégyent, a hollandokat például az utóbbi évek talán legjobb játékával söpörték le hazai pályán. Olyan játékkal bárkire veszélyesek lehetnek, hajlamosak ugyanakkor betlizni - Lettországot egyszer sem tudták a csoportban megverni, ami majdnem az EB-szereplésükbe került. Az utóbbi évekből kellemes emlékeink vannak ellenük, az isztambuli 1-1, és az itthoni 3-1 önbizalommal tölthet el minket. Rájuk is igaz azonban, hogy ez a török csapat már más, igencsak ráncba lettek szedve azóta! Borzasztóan nehéz meccs lenne, de - szemben talán az albánokkal - ők nem állnának be ellenünk bekkelni, az tuti.

Végül, de nem utolsósorban Wales... Csoportmásodikként jutottak ki, Belgium mögött, Boszniát és Izraelt is megelőzve. Ha van ebben a kalapban "sötét ló", akkor Wales egy kicsit az, nem tudom őket hova tenni. Van igazi világsztárjuk is (Bale), és eredménysoruk tiszteletet parancsoló, valahogy mégsem "szisszennék" akkorát, ha ők kerülnének velünk egy csoportba. Az úgymond kötelező győzelmeiket biztosan hozták, és csak Boszniában kaptak ki. Ha engem kérdeztek, inkább őket, mint mondjuk Írországot! Aztán a "vallatásnál" majd kiderül... Az 50-60-as években viszonylag sokat játszottunk ellenük, legutóbb épp tíz éve, Cardiffban kikaptunk. Valamint ellenük a mérlegünk is negatív, de ha a véletlen úgy hozza, jövő nyáron lesz lehetőségünk javítani.

Legközelebb a 2. kalapból húzok elő - mindenkit!

 A XIX.század vége felé egy bizonyos Mr Dupre lakott az 50 Berkeley Square-en, aki a megbolondult testvérét az egyik szobában tartotta bezárva, és egy kis ablakon keresztül etette. Ne felejdük, ez egy verzió, a másik szerint még Myers úr éldegél a házban, ha nem is épp boldogan!

Mindeközben a ház, és főleg a "Szellemjárta Szoba" már elnyerte rettegett hírét, különösképpen a szomszédok körében, akik nem egyszer üvöltő, keservesen zokogó hangot hallottak, mikor senki sem tartózkodott a házban. Bútorok mozdultak el, ablakok csapódtak be maguktól, vagy éppen könyvek potyogtak az utcára, látszólag minden megmagyarázható ok nélkül.

A század 50-es éveiben, egy éjszaka a ház akkori tuladjonosai velőtrázó sikolyra ébredtek. Aznap egy szobalány szállt meg náluk, és balszerencséjére a hírhedt helyiségben lett elhelyezve. Az ajtót feltépve megdöbbentő látvány tárult a tulajdonosok szeme elé: a lány a rémülettől eltorzult arccal, kifordult szemekkel reszketett az ágyon. Kórházba vitték, ahol másnap elhunyt. Addig hiába faggatták,  képtelen volt beszélni arról, hogy mit látott a szobában...

Egy fiatal férfi, bizonyos Kentfield, aki badarságnak tartott mindenféle természetfeletti jelenséget, egy éjszakára szállást kért a "Szellemjárta Szobában", bebizonyítandó, hogy az egész pletyka csak idióta gyermekmese. Két barátja a földszinten szállt meg. Kentfieldet nagy nehezen sikerült meggyőzni arról, hogy vigyen magával csengőt és egy pisztolyt, "minden kötél" esetére.

Éjjel 2 körül a földszinten alvók kétségbeesett csengetésre riadtak, amit a pisztoly dördülése követett. A szobába érve már holtan találták Kentfieldet: a földön kuporogva, arcán az iszonytató félelmet tükrözve, kezében a fegyverrel. A szemközti falon egy golyó ütötte lyuk tátongott.

Biztosan nem tetszett neki a tapéta, na de akkor is...

Évekkel később Lord Lyttleton, szintén egy stukkerral felszerelkezve át-és túlélt itt egy találkozást valamivel, ami állítása szerint a sötétből készült ráugrani, de a lámpa felkapcsolásakor eltűnt.

1887, szenteste: két tengerész, legyenek Martin és Blunden - csak mert tényleg így hívták őket - szállást keresve az éjszakára, felfedezi, hogy a 50 Berkeley Square (ekkor már) üresen áll. Mit sem sejtve a ház baljóslatú híréről, betörnek, és az emeleti szobát választják alvóhelyül. 

Az éjszak folyamán, egyszerre csak lépéseket hallanak a lépcsőn, majd egy - Martin leírása szerint - alaktalan, árnyszerű valami töri rájuk az ajtót. Martin valahogyan ki tud menekülni a szobából, és kétségbeesetten rohan segítségért az első rendőrhöz. Mire visszaérnek, már késő: Blundent az ablakon kizuhanva, a hegyes korlátra felnyársalva találják. A baj nem jár egyedül, szegény Martint aztán gyilkosság vádjával le is tartóztatják...

Mik történhettek itt? Közönséges gyilkosságok? Myers akkora bajban volt anyagilag, hogy ő találta ki az egészet? De akkor miért beszélnek a szemtanúk szellemről, árnyról? Gyakran játszik velünk a látásunk, a fény-árnyék viszonyok, ám - szerencsére - nem jellemző, hogy rálőnénk, vagy kiugranánk ezért az ablakon.

Bármi is volt ott, napjainkban semmi jele különös, paranormális tevékenységnek az épületben. 1937-től a Maggs könyv antikvárium található az 50 Berkeley Square szám alatt. Úgy látszik, a sok olvasnivaló mellett már nincs idő kísérteni...

Friss: aki ne adj, Isten, szeretné meglátogatni London e nevezetességét, az siessen, mivel az imént említett antikvárium - "hosszú, sikeres évek után" - 2016-ban más helyre költözik!