joyxpect

  Előző bejegyzésemben már elkezdtem kivesézni az 1. kalapos csapatok elleni esélyeinket, most pedig jöhet a "maradék".

Nevezetesen Németország, Portugália, és Spanyolország!

A németek talán az egész torna legnagyobb esélyesei, még akkor is, ha a selejtezők során akadozott az a gépezet. Természetesen ez a mindenkori önmagukhoz viszonyítva értendő, hiszen egy csoportelsőséget általában nem kell megmagyarázni... Otthon nem is volt gondjuk, egy Írország elleni döntetlen csúszott be. Vendégként mindjárt két vereség is (az írek és a lengyelek ellen), Skóciában pedig nagyon megizzadtak a sikerért, ami azért intő jel kell, hogy legyen! Amennyiben a "nationalelf" valós tudása szerint játszik az Eb-n, nem nagyon van olyan csapat, mely megállíthatná. Főleg nem a magyar válogatott... Szép lenne egy esetleges győzelemmel "bosszút állni" az 54'-es Vb-döntőért, de a realitások talaján maradva, sokat segítene nekünk, ha akkor találkoznánk velük a csoportban, amikor már nekik teljesen mindegy. Ha összekerülünk, természetesen...

Közös mérlegünk még a mi fölényünket mutatja (ugye, mennyit számított Torghelle duplája a 2004-es lauterni meccsen?!), ebben természetesen nincsenek benne az NSZK elleni összecsapások, ezeket is beleszámítva már a németek a jobbak, egy győzelemmel. Az utolsó, 2010-es budapesti meccsen "felvettük a zakót" (0-3).

Portugáliát sokan úgy emlegetik az 1. kalapos csapatok között, mint akit talán a legszívesebben látnának a mi csoportunkban. Legyünk őszinték, tényleg van rosszabb lehetőség (csak nézzük a fentebb citált németeket, vagy akár a házigazdákat). A portugál válogatott már évek óta nem tudja levedleni, hogy túl "ronaldós". Amennyiben neki nem megy, vagy csak nem "akar" játszani, a csapat is szenved. Ha azt nézzük, hogy selejzetős góljaik közel felét "CR7" rúgta (ötöt a 11-ből), a maradék 6 gólon pedig 5 játékos osztozott, akkor ez igaznak tűnik. Márpedig ha őt sikerül valahogy kivenni a játékból, akkor... Álmodozni pedig lehet, sőt, kell is, hiszen a labda - és a szurkoló feje is - gömbölyű!

Selejtező csoportjukban nem gáláztak, de - az albánok elleni hazai bukást leszámítva - nem is botladoztak. Habár az, hogy nem tudtak egy gólosnál nagyobb arányú(!) győzelmet szerezni, azért az "Európa braziljaitól" kicsit csalódás! 

Nem csak viszonylagos sebezhetőségük miatt lenne jó velük összekerülni, hanem azért is, hogy végre megszerezzük ellenük első győzelmünket! Hiába futottunk össze ugyanis már 10-szer, ez még nem sikerült... A portugál válogatott aztán igazi "mumus", 66' óta, hat meccsen két rúgott gólt és egyetlen döntetlent tudunk felmutatni!

Spanyolország a Szlovákia elleni, meglepő idegenbeli vereség után "végig gyalulta" csoportját, ahogyan ez várható is volt előzetesen. A Világ-és Európa-bajnok csapat szép lassan újjáépül, de azért nagyon nem mindegy, hogy náluk nem a nulláról kellett kezdeni mindent. A tavalyi Vb órási csalódás volt számukra, így mindenképpen bizonyítani szeretnének, amire minden esélyük megvan. Véleményem szerint talán a németektől és a franciáktól kell csak igazán tartaniuk - na meg tőlünk...

Viccet félretéve, a csoportból való továbbjutás gyerekjáték lesz nekik (főleg így, hogy már négy harmadik helyezett is bejut a következő szakaszba), óriási meglepetés lenne, ha legalább az elődöntőig nem jutnának el.

Mivel ilyen kaliberű csapat ellen már elég régen játszottunk, nehéz így megmondani, mire lehetünk képesek. Egy biztos, hozni kellene a norvégok elleni hibátlan játékot, és azt megszorozni legalább kettővel... Nekünk most elsősorban nagyon nagy dolog, hogy egyáltalán ott lehetünk, és játszatunk Európa legjobbjai ellen. Ha egy meccsen sem vernek minket "cipóra", már emelt fővel jöhetünk haza!

A spanyolokkal valóban nagyon rég játszottunk, legutóbb több, mint 13 éve. Általában jól szerepeltünk ellenük, igaz nagy tornán még nem sikerült őket legyőzni. Nagyon úgy néz ki, ez még egy jó darabig így is marad...

Felütve a közhelyszótárat, úgyis minden jövőre, a pályán dől majd el, de azért idebiggyesztek két csoportot. Félreértés ne essék, az elsőnél sem ugranék fejest az erkélyről örömömben, de azért nehéz és nehéz között is van különbség. Íme:

(Félmosoly csoport): Portugália, Ukrajna, Magyarország, Észak-Írország

("Pálinkát, de gyorsan és sokat"-csoport): Németország, Oroszország, Magyarország, Írország

 December 12-én szombaton kisorsolják a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság csoportjait, és hosszú-hosszú évek (pontosan 1972) óta először, végre a magyar válogatott is érdekelt lesz!

A sorsolás előtt egy kicsit "csemegézzünk" a lehetséges ellenfelek közül, a 4. kalaposak, és a 2. kalaposak után jöjjön Európa krémje, a "na-nekünk-aztán-mindegy-kit-kapunk-innen" kalap!

A, mint Anglia, mint Az a válogatott, amely mindig nagy reményekkel indul neki az Aktuális tornának, aztán... A főpróba számukra remekül sikerült, százszázalékos mérleggel, 3, III, azaz három (!) kapott góllal nyerték meg csoportjukat - igaz, láttunk már a focitörténelem során azért ennél erősebb hatost (Svájc, Szlovénia, Észtország, Litvánia, San Marino volt még e csoportban). Az igazi erőfelmérő mindenesetre a jövő évi torna lesz. Ebben a "pakliban" most nem igazán vannak "ászok", kérdés, hogy a húzóemberek (Sterling, Rooney, Kane) mennyire tudják hátukon vinni a csapatot. Az eredmény kedvezőtlen alakulása el tudja venni a kedvüket, talán ebből tudnánk majd előny kovácsolni magunknak, szvsz nem ők lennének a legrosszabb forgatókönyv az 1. kalapból. Múltunk ellenük több, mint szép (6-3 és 7-1, ugye), annak ellenére is, hogy az mérleg erős angol fölényt mutat. A legutolsó győzelemig jó sokat kellene visszalapozni a naptárban - egész pontosan már 53 évet!

A belgáknak is inkább a múltjuk veretesebb, mint a jelenük - bár nagyon úgy néz ki, hogy ez a közeljövőben megváltozhat. Szupersztárok sora adja a mostani csapatot, ami nem mellékesen jelenleg a világ legjobb válogatottja! Ez utóbbi persze csak statisztika, az igazán nagy kiugrás még nem jött el számukra, talán majd jövőre... Nálam mindenképp titkos favorit Belgium, de minimum a legjobb 4-be várom őket. Ebből következik, hogy válogatottunk gyanúsan nem sok sót enne meg egy Belgium elleni mérkőzésen - nem ugyanabban a ligában játszik a két válogatott. Hogy egy csoportban fog-e, nemsokára kiderül! Ráadásként igazi "mumusaink", 12 mérkősésen kétszer tudtunk nyerni, utóbbi négy meccsen például négy vereség 1 rúgott, 11 kapott gól mellett!

Azt talán fölösleges is említenem, hogy nagy tornán az aktuális házigazda ellen sohasem leányálom szerepelni, így Franciaország ellen sem lenne az. Ám nem csak ezért: az elmúlt időszak viszonylag gyengébb szerepléseit követően ismét egy ütőképes csapat kezd kialakulni (vagy már ki is alakult?). Legjobbjaik a legnagyobb klubokban játszanak rendszeresen, ráadásul a többség a legjobb korban van, és ki van éhezve a sikerre. Mikor, ha nem egy hazai rendezésű Eb-n van erre a legjobb alkalom? 

A fagyi ugyanakkor néha visszanyal, nem is volt még olyan rég, mikor Portugália nem tudott élni a lehetőséggel, és hazai pályán veszített Görögország ellen. A tavalyi Vb óta nem láthattuk tétmeccsen ezt a francia válogatottat, a barátságos találkozók meg olyanok, amilyenek. Mindenesetre velük összekerülve - enyhén szólva - nem mi lennénk az esélyesek. Annak ellenére sem, hogy jelenleg Magyarország öt hellyel előrébb áll a világranglistán! Hogy ez mennyire reális, legkésőbb jövő júliusban kiderül...

Statisztika még nem nyert mérkőzést, de tény, hogy összességében még jobban állunk a "gall kakassal" szemben. Az azért mindenképpen mutatja a magyar labdarúgás lefelé szálló ívét, hogy a franciák elleni nyolc vereségből ötöt az utóbbi öt meccsen szedtünk össze. Véleményem szerint megvan egy ilyen összecsapásnak is az előnye, hiszen egy esetleges házigazda elleni sikerre aztán tényleg az egész világ felkapná a fejét...

folyt.

 Egy Kazahsztán északi részén lévő Kalachiban az utóbbi években a megszokottnál is álmosítóbb a légkör. Vagy bármi. Pontosan 2010 óta a kis falun "álomkór" söpör végig: a helyiek minden látszólag minden ok nélkül elalszanak - sétálva, ülve, állva, utazva, a napi rutin végzése közben. 

Egy-egy ilyen "szundi" akár két hétig is eltart, az ébredés után pedig magas vérnyomásra, hányingerre, erős fejfájásra és memóriazavarokra panaszkodnak.

A eset a beszámolók szerint már közel a lakosság háromnegyedével előfordult, és a kutatók figyelmét is felkeltette. Gyanakodtak több dologra is, de egyértelmű magyarázatot ez idáig még nem sikerült találni. 

 Ismét megszólalt a honi futballal kapcsolatban a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus. A korábbi Aranylabdás a jövő éiv Európa Bajnokságról is kifejtette a véleményét, valamint kitért a németek, Bernd Storck szövetségi kapitány, Andy Möller és a stáb szereplállalására a magyar válogatottnál.

Matthäus mindig is híres volt szókimondó nyilatkozatairól, ami remek dolog, feltéve, hogy a mondandó komoly igazságtartalommal bír. Ezen nyilatkozatát olvasva viszont nem egészen ez a helyzet. Andy Möllerrel szemben például eléggé szkeptikus, szerinte két mérkőzés alatt nem lehet egy - akár ekkora játékosmúlttal bíró - embernek nagy szerepe semmilyen sikerben. A labdarúgás azonban szinte hetente cáfolja meg ezt a tézist, ami legszembetűnőbb természetesen edzőváltáskor. Nem egyszer fordul elő ugyanakkor, hogy egy nem kívánatos játékos-stábtag cseréje, vagy egy "kívánatos" hozatala szintén nagy hatással van egy csapat teljesítményére. 

Nem tudom, milyen viszonyban van egyébként a két egykori sztár egymással, de ezek után gyanús, hogy nem sokat sörözgetnek egyszerre ugyanabban a kocsmában...

A magyar válogatott esélyeit firtató kérdésre inkább diplomatikusan nem válaszol, ami végül is érthető. Amennyiben "lehúzná" kis országunkat, a szokásosnál is sűrűbb csuklástól nem tudna egy jó darabig koherens nyilatkozatot adni, ha viszont titkos favoritként beszélne egykori csapatáról, valószínűleg szondáztatás nélkül küldenék az elvonóra.

Az EB-vel kapcsolatos véleménye pedig érdekes, bár (legalábbis számomra) inkább lehangoló. Szerinte a létszámemelés egy elbaltázott dolog, ami mindenképpen színvonaleséssel fog járni, hiszen a topcsapatok mellett/helyett olyan "underdogok" is ott lesznek, mint Albánia, Észak-Írország, Izland(!), és Wales. 

Annak az Izlandnak nincs keresnivalója szerinte az EB-n, mely - csoportelsősége révén - akár még egy 8 csapatos tornára is kijutott volna, de ez igaz akár az észak-írekre is! 

"...ez többé már nem az az Európa-bajnokság, amelyet én futballrajongóként látni szeretnék.", mondta szó szerint. 

Kedves Lothar, szintén futballszurkolóként hadd szálljak vitába ezzel! Ön szerint csak két topcsapat képes minőségi, szórakoztató meccset játszani. Ennek némileg ellentmond, hogy már nem egy, nem kettő ún. rangadó fulladt tömény unalomba. Elég csak visszagondolni a tavalyi Világbajnokságra, vagy "csemegézni" a közelmúlt "óriási" BL meccseire, melyek jó része annyira volt izgalmas, mint a Képújság. Az ellenkezőjére pedig szintén rengeteg példát lehetne felhozni.

Izland például a "topcsapat" Hollandiát tanította kétszer móresre, az "oranje" pedig az egyenes ági kijutáson kívül a pótselejtezők lehetőségét is bukta. Szurkolóként én személy szerint izgalmas meccseket szeretnék látni, és hogy ez egy Wales - Szlovákia, vagy Olaszország - Anglia, nagyjából mellékes dolog.

Elképzelem a jelenetet magam előtt, amint mondjuk egy francia - észak-ír mérkőzésen utóbbi csapat szerez vezetést, mire Lotharunk hevesen gesztikulálva berohan a pályára: "Állj, állj, állj! Uraim, kedves "kis-írek", szeretném emlékeztetni Önöket, hogy semmi keresnivalójuk ezen a tornán, magukkal szemben pedig sztárok száguldoznak, kérem ezek tudatában folytatni a mérkőzést. Danke schön!"

Ezúton szeretném kérvényezni az UEFA-nál, hogy a következő EB csak 4 csapatos legyen, állandó tagokkal attól függetlenül, hogyan alakulnak a selejtezők.

Kedves Matthäus, Önnek pedig szép álmokat...ööö... jó szórakozást kívánok a hatvannyolcadik Németország - Spanyolország meccshez!

 Pár perce az egyik szomszédos házban felcsendült egy - ismerős, bár előadót/címet nem tudok - karácsonyi dal, ami egy pillanatra már majdnem hangulatba hozott. Kihúztam magam, mint az épp szolgálatot átvevő szurikáta, füleltem, és élveztem, hogy a dallam szaloncukorkákat rakosgat a fejemben halványan derengő fenyőfára. Aztán a varázs szertefoszlott, és egy hevesebb, inkább még késő őszi fuvallat visszalökött az ágyra.

December 3-a van már, tombol az év vége, meg a Télapó, tűnnek el a csokik-cukrok az adventi naptárakból, és mégis...mégsem...

Semmi.

 Kiveszni látszik az igazi esszencia, a zselé megolvad és kifolyik a szaloncukorból (mennyire, de mennyire imádtam!), a helyén egyre több az egyes meg a nulla - pontosabban a kilences, a "business-étteremben" az első fogás: üzleti - , hóesés helyett összegyűrt blokkok és hitelkártya-bizonylatok potyognak az égből. 

A "Karácsony Szelleme" valahol a Déli-sarkon bolyong, és nem érti, miért néznek rá értetlenül a pingvinek.

Biztos sokat nyom a latba, hogy távol vagyok az igazi otthonomtól, ám itt Angliában mintha még erősebben minden a vásárlásról szólna. Bocs, shopping, itt lehet. Megtámogatva az ünnepnapok Frankeintseinjével, a "Fekete Péntekkkel", hogy lehetőleg jó egy hónappal szenteste előtt felizgult állapotba kerüljenek a műbőr pénztárcák, és tulajdonosaik. 

Legfőképpen azonban azok az akárkik, akik ezen hónap alatt gereblyéznek össze maguknak egy új yachtra, vagy egy Hold-utazásra való suskát. 

Hát miért nem szóltok rám, olyan hülye vagyok! Biztos, hogy nem erre megy ki a játék, csak én látok pucsító démont az összegyűrt lepedőben is...

Mit szólnának egy olyan karácsonyi reklámhoz, ami arra buzdítana, hogy ne vegyünk egymásnak semmit? Legalábbis, ne nagy dolgot, ne ez legyen a cél. Helyette játsszunk sokat, nevessünk még többet, bújjunk össze (na jó, fiúk azért ne), rohangáljunk a hóban, a fa körül, figyeljük egymás legapróbb rezdüléseit is. Ahogyan az év mind a 365 napján kellene...

Hiszen vásárolni minden nap vásárolunk, hogy már lassan a fülünkön jön ki, miért pont ilyen téren kell rátenni még egy lapáttal? Mitől lesz így különlegesebb Karácsony ünnepe?

Hisz ebből az aspektusból már teljesült, amit a cím állít...