Akkor hajrá!

Másszunk vissza az online iroda(a)lom látóterébe!

Érzek némi motivációt, miért is? Mert tudom, hogy nem kíváncsi rám senki, nem vár senki.

És ez jó!

Először épp ellenkezőleg gondoltam, majd másodszor és sokadszor is, de ma másképpen látom. 

Ahol nem várnak, onnan nem lehet elkésni. Ott nem lehet nem odaillő ruházatban megjelenni, bőven megteszi az Adiads melegítő és egy pár Niki cipő. Ott nem fognak hamiskás mosollyal félig odaégett sült hússal kínálni. Akit pedig nem várnak, az nem tud rosszkor érkezni.

"Pálinka meg úgyis van mindenhol", így én.

Ha már a motivációt, mint tényezőt említettem, ha tud valaki, küldjön nekem vagy két raklapnyit, komolyan meghálálom!

Mióta az élet értelmetlenségének ténye nagy, kövér seggével elém állt, nem tudok vele mit kezdeni. Mint egy remek ritmusérzékkel megáldott biztonsági őr, jobbra lépek - ő is oda, balra lépek - ő is oda.

Rosszul írtam, az élet tulajdonképpen  nem értelmetlen. Csak nincs értelme. A kettő nem egészen ugyanaz, talán nem.

Szar lehetett Szókratésznek, amikor elfogyott a bor...

Lassú és nehézkes ez az írás, mint a magyar foci válogatott hátvédsora, de itt van. Kinn van már a feje, hasa, s már látom a popóját is. 

Csúnya és esetlen, de az enyém!