Ma olyan dologról kell írnom, ami nem történt meg velem az elmúlt napokban. Mert ha ezzel ellentétesen cselekszem, azaz megemlítem a "***********" tanfolyamot, félő hogy felkerülök Dr. Csernus Imre, Szendi Gábor és még jó néhány "rettegett" pszichológus feketelistájára. 

Legalább mindenki velem akar majd dolgozni, én leszek a pszichiátria celebje.

Állítólag megérzi az ember, ha felkerül eme listák valamelyikére. Vagy bármilyen listára. Ahogy végigserceg a papíron a toll, úgy ég bele a bőrébe is.

"Nem normális".

Erről egy könyv jut eszembe, ami nem különösebben jó, nekem azért tetszett. Nem szeretnék a kályhától indulni, eleve nyár van, tehát. Két ország háborúzik benne, azt hiszem. Mindez a képzeletbeli, de gyanúsan "coming soon" 3. világháború után történik. Az egyik ország egy nagyon békés hely, nincsenek fegyverek, meg gépek és a nők vannak vezető pozícióban.

Van tehát kötelező fodrász-, manikűr-, pedikűr-, valkűr- és egyéb kűr oktatás minden iskolában. Valamint nincs foci és sör, ami véleményem szerint pár héten belül végez a 3. világégés maroknyi férfi túlélőjével is. Nem olvastam, na de...

Szóval, eme országban a bűnösöket bűnük súlyosságának függvényében megbélyegzik a homlokuknál fogva. Tudom, hogy nyelvtanilag helytelen, de így még senki sem írta, legyek már én is első valamiben, amacskarúgjameg!

A dologban az a vicces, hogy ez a festék jó pár évig nem kopik le. Szép. Eszembe jutott már, hogy ki lehetne ezt próbálni itthon is, de legyünk azért emberségesek. Honnan szerzünk ennyi festékanyagot, másrészt ki vállalná, hogy 24/7-ben emberek homlokát bökdösse?!

Nem tudom, semmirekellő írókat is megjelölnének-e ily módon, én azonban roppant óvatos példány vagyok. Pálinkát is csak lezárt üvegből, mindig.

Értsétek, úgy, ahogy. Én most szépen elbújok és magamra húzom délutánt, uff!