joyxpect

Azért abban van valami ijesztő, mikor az emberben lángocskát kerekít az érzelem gyufája egy Bryan Adams szám hallatán. Egyéb esetben azt írnám, felemelő, hát ez egy francot az, csöppet sem az. Talán annyira, mintha valakinek Fekete Pákó jelentené a fő motivációt énekes karrierje beindításához.

Szóval most meg vagyok ijedve. Nem nagyon, csak eléggé. 

A napokban történt a munkahelyen, mikor egy, a 24 és fél órában a kilencvenes évek zenéjét toló rádión felcsendült Ádámunk örökzöldje, az "Everything I do, I do it for you". Angolul nem tudóknak a cím tükörfordításban: "Irtó kanos vagyok és bármit megtennék, hogy..."

(Gyerekek, új év van, nem írunk egyből ilyesmit, hogy "kisíííípol").

Még nem olyan régen én is bármit megtettem volna, hogy e szám hallatán gyorsabban terjedjek a fénynél és lehetőleg minél messzebb a hanghullámok forrásánál. Ezúttal éreztem, megmozdult valami. Határozottan éreztem.

Lassan felállt. Megfordult. Beleszimatolt az emésztődő fehérjéktől zaccos levegőbe. Szinte éreztem, nedves orra hogyan csiklandozza a májam. Vagy a vesém. Vagy a szívem. Nem tudom, melyik van ott lenn, tíz óránál.

Megfoghatatlan, hálátlan és utálatos dolog a nosztalgia, bizony az. Most is itt van tudom, itt lapul valamelyik bokorban vagy szorosan a házfalhoz simulva. Lesben áll, fényképeket készít rólam és a környezetemről, videóra veszi még azt is, milyen zenére hugyozom éppen és ritmusra-e.

Aztán évek múlva, a legváratlanabb pillanatban bebukfencezik a nyitva hagyott szobaablakon és az orrom alá tolja régi idők hál' Istennek ill. sajnos elfeledett dokumentumait. 

Arra azért még emlékszem, amikor tátott szájjal bámulom, amint a "You could be mine" klipjében Arnie "T2" Schwarzi fúrja át magát a tömegen, hogy aláírást kérjen a Guns 'n' énekesétől, gondolom, gondoltam. Valamint arra is, hogy egy nemrég használt felmosórongy állagú hajat lobogtató tag üvölt egész közelről a kamerába, miközben a takarító bácsi a munkaeszközével pogózik. 

"Ájm szó sztyúúúúúpid, end kontéjdzsösz, hír vi ár ná, entertéjn ösz"

Bryan Adams urat viszont nem vártam, már nem. A fent említett szám klipjére azért emlékszem, elsősorban Robin Hood/Kevin Costner miatt, szóval kedves "Blájön", bocsi.

Azaz dehogyis...

Vészesen galoppozva a 31. felé egyre gyakrabban és szemtelenebbül tolja elém farát mindaz, ami - mondhatom így is - az "elmúltnyócév" előtt volt. Húszas éveimet enyhe szívfájdalommal, de viszonylag nyugodtan dobnám ki a szemétbe, ha már épp meg nem tettem. Azok a 90-es évek viszont... 

A boldog gyermekkor, MTV és német RTL, "pávör réndzsörsz" és Szomszédok. 

S csak a játék, a játék határok nélkül.

Megöl engem Anglia, érzem megöl, ha hagyom.

Ahogy valamely görög filozófus mondta volt - akinek valószínűleg nem volt semmilyen devizahitele - "az a biztos, hogy semmi sem biztos". 

Biztos?

Új lakó érkezik Üszköspaszuly 8. szám alatti angliai otthonunkba, az egyik szoba már lassan két hete üresen áll. A kiválasztott már idén az ötödik lesz a sorban, a többi elment/elment/elment/eltűnt. Bár először ez utóbbi is elment, aztán tűnt el.

Ha őszinték akarunk lenni. Akarunk?!

Pedig kedveltem, egész korrekt volt az örmény. Merthogy örmény volt, aki egyébként Litvániából jött Angliába dolgozni. 

Syntax error.

Mindenki húzza meg a hozzá legközelebb elhelyezkedő, folyékony halmazállapotú anyagot, aztán folytatjuk.

Így jártatok, kell a WC-n internetezni...

Sokáig nem szólt egy szót sem hozzám és én ugyanebben a stílusban válaszoltam neki.

Aztán a harmadik mondatom persze, hogy az "és szeretem a System of a Down-t" volt.

Kiszámítható vagyok, belátom. Néha elképzelem azért, milyen lenne teljesen összekevert génekkel ébredni, a hónaljammal beszélnék mondjuk és az orromon pattogva mennék le szalonnáért a boltba. 

Megölöm Angliát, ha hagyja.

Komoly reakciót nem váltott ki belőle, hogy megemlítem neki országa egyetlen ismert bandáját (számomra ismert - a szerk.). Még ő maga is úgy nézett ki, mint egy ex-System-es, akit a második koncert után kirúgnak a zenekarból, mert józanul megy fel a színpadra.

Volt bennem némi félelem, amikor mondtam, hogy magyar vagyok. Ha megindul a magyar -Magyaroszág - Orb.Viktor - baltás gyilkos(made in Azerbajdszán) tengelyen és meglékel a krumplihámozóval... 

Komoly szintlépés sem jött össze, "milyen volt a munka?" "sorry?" "szabadnapod van?" "asszonygyerek?". Két hete elköszönt és azóta semmit sem tudni róla.

Remélem, csak tőlem, tőlünk, nem az élettől.

Lakótársaim találtak utána kannabisz illatú füstölőt, ami legalább oly gyanús, mint egy kinyomtatatlan erkölcsi bizonyítvány.

A szoba azóta üres és várja következő áldozatát.

Várakozó, koplaltatott gyomor, megemészt és aztán ugyanúgy kiköp, csak közben lezabál áldozatáról némi pénzt, időt és aztán lágyan meghinti poratkával.

A lábam be nem tenném oda. Maximum akkor, ha már nem a testem szerves része.

Voltak már többen is megnézni, ők nem tudják, nem értik, nem érzik... Nincs mese, itt nem a potenciális szerencsétlen dönt, hanem a szoba, ami a padlószőnyegen hagyott lábnyomból feltérképezi az illető DNS készletét, elő-, utó-, nemi- és egyéb életét, aztán választ.

S jaj annak, akit...

Azt hiszem, ez a nyugalom, a teljes béke előszobája. Hamvas Béla imént olvasott gondolatai minden fölösleges gondolat-reszeléket kiporszívóztak elmémből, az odakint szakadó eső is lábujjhegyen ér földet s csendesen folyik bele a város érrendszerébe.

Zaklatott lélekkel könnyebb írni, szóval most bajban vagyok.

Semmi düh, lappangó infarktus, Kurt Cobain pólóban ablakon kiugrálás.

Hát mit lehet ilyenkor írni?

Szeretnék most egy ,legalább tized akkora szellem lenni, mint az imént említett Hamvas Béla, s igazgyöngyöket kiemelni a Béke Végtelen Óceánjából. 

Távoli cél, elérhetetlen.

Remek videót láttam ma arról, hogy hiába van hatmillió ismerősünk százezer közösségi oldalon, csak betűket látunk. Nincsenek lelkek, emberek, egyéniségek.

Régebben még csak egy álarcunk volt, a perszóna, a szerep, amit különböző szituációkban eljátszottunk. Az utóbbi 10-20 évben felvettünk még egyet, a biztonság kedvéért.

Vagy inkább a bizonytalanságéért.

A technika, a láthatatlanság, személytelenség álarcát. 

Ahol már szerepet sem kell játszani, hiszen színpad sincsen.

A függöny mögül bármikor el lehet szaladni.

Remélem, tetszett, szerintem jó kis videó. Engem megérintett, az biztos.

That's all, folks!