Azt hiszem, ez a nyugalom, a teljes béke előszobája. Hamvas Béla imént olvasott gondolatai minden fölösleges gondolat-reszeléket kiporszívóztak elmémből, az odakint szakadó eső is lábujjhegyen ér földet s csendesen folyik bele a város érrendszerébe.

Zaklatott lélekkel könnyebb írni, szóval most bajban vagyok.

Semmi düh, lappangó infarktus, Kurt Cobain pólóban ablakon kiugrálás.

Hát mit lehet ilyenkor írni?

Szeretnék most egy ,legalább tized akkora szellem lenni, mint az imént említett Hamvas Béla, s igazgyöngyöket kiemelni a Béke Végtelen Óceánjából. 

Távoli cél, elérhetetlen.

Remek videót láttam ma arról, hogy hiába van hatmillió ismerősünk százezer közösségi oldalon, csak betűket látunk. Nincsenek lelkek, emberek, egyéniségek.

Régebben még csak egy álarcunk volt, a perszóna, a szerep, amit különböző szituációkban eljátszottunk. Az utóbbi 10-20 évben felvettünk még egyet, a biztonság kedvéért.

Vagy inkább a bizonytalanságéért.

A technika, a láthatatlanság, személytelenség álarcát. 

Ahol már szerepet sem kell játszani, hiszen színpad sincsen.

A függöny mögül bármikor el lehet szaladni.

 

 

Remélem, tetszett, szerintem jó kis videó. Engem megérintett, az biztos.

That's all, folks!