Reggel, kíváncsi Nap, az ablak benéz rajtam,

én nem így, nem itt, és nem is ezt akartam

részeg felem a tovaúszó éjjel után kapkod

a gravitáció közben két lépésben ad mattot

 

Csak pár, biztosnak tűnő dologban bízhatom

néhány az ágy mellett van, a többi az asztalon

ülve, csúszva, imbolyogva, feléjük igyekszem

hátamon a plafon, egy megvan, nem eresztem

 

Függöny fel, nevetés, életlen isteni pallos,

s én a kiürült üveget ordítva vágom falhoz

jók hozzám, újra dobnak, talán újabb esély

gyilkos elszántsággal siklom egy másikért

 

Vad kacagásban törnek ki a falon lógó képek,

megpróbálom kikerülni a rám támadó széket

s kell, legyen valami rejtett üzenete annak

ahogy teljes lendülettel esem az asztalnak

 

Megvakult tornádó közepén épített kártyavár,

az öreg, égi óra ma démonok füttyszavára jár

majd tükörtojás méretűre nyílik ki a szemem

mikor a padlón terpeszkedő foltot észreveszem

 

A megvilágosodás kétszer kopogtat, s elkullog,

lassan, testrészenként az álom-mocsárba hullok

a hátamon fekszem, s fölülről nézek magamra

„ talán jobb lenne, ha ez ma ágyban maradna”