joyxpect

Azért lett a cím az, ami, mert szeretem az alliterációt. Egy kicsit. Jól esett ezt így, és ide kiírni. Máskülönben semmi rendkívüli, teljesen korrekt vasárnap, passzol a sablonba. Felébredtem, felkeltem - a sorrendnek azért örülök, mert néha fordítva történik - kávé, internet, reggeli, pont, pont, pont. A Nap ma kellemesen végiggurult itt a környéken, azaz kerekedett alkalom egy kis napozásra is. 

Valamint Bajnokok Ligáját nyertek a női kézisek (majdnem úgy írtam, hogy a női kézis-csajok, aranyos lett volna), akiknek nem kell sok milliárd forintos támogatás, nem kell kerti fa WC tetején pörgő álomstadion, megy ezek nélkül is. Méghozzá nem is akárhogy, csúcs-kézilabdával agyonverve a podgoricai csontkovácsokat. Szép volt lányok, köszönöm!

Megemlíteném, hogy gyorsan elment a hétvége, de két okból is fölösleges: az egyik, hogy már ebben a sorban ezt mégis megtettem; a másik pedig, hogy olyan hétvégém még nem volt (bár nem tudom, miért), ami legalább két hétig tartott volna. Pedig... Sokan nem is álmodhatnának ennél jobbat, egy olyan szombatnál, amikor legalább négyszer be lehet rúgni és ki lehet józanodni, még marad egy teljes délután. 

Ezen sorokat olvasva lassan, reménykedve kiemelik állukat a korsóból, akik az előző posztnál belelógatták. 

Lesz itt szex, akció, pénisznövelés, maradjanak velünk!

Egy vasárnapi éjszakás műszakkal azért szépen le lehet húzni a WC-n egy ilyen kellemes hétvégét (is). Merthogy még vár rám nyolc óra vasketrec-sakk, tologatni ide-oda. Paraszt lép C 5-re, targoncás beáll elé, sakk.

Úgy látom, a mai poszt a toalett, mint szubsztancia körül forog. Remélhetőleg sokan keresnek online WC-t, ezért ha még leírom párszor, egész magasra kaptat velem a "Google-motor". Beolvasztott emlék-kétszázasokból készült Soros és Matolcsy-szobrot minden hegycsúcsra Magyarországon!

Meg fa WC-ket közéjük, ha már demokrácia.

Lassan mai poszton végére érek és még nem hoztam össze két épkézláb mondatot. Most megpróbálom...

Nem sikerült, mindegy. Holnap újra itt, újra veletek és velem, nem számít, hogy hullafáradt leszek (amennyiben csak az első fele az előbbinek, talán mégsem, bocsi). Mindenkinek legyen szép estéje, kivéve annak, akinek!

Akkor jó napot!

Nem gondoltam volna, de ez is eljött. Május 3-án tehát elindul (ha már olvasod, akkor múlt időben indul el, aminek semmi értelme, de egy kvantumfizikus-filozófusnak talán érdekes) első blogom, ami tulajdonképpen már a második. Néhány hónapja indítottam egy focival, esélyekkel, tippekkel foglalkozó blogot. Gyorsan kiszenvedett szegény, még hat "Barátok közt" epizódot sem élt meg, s ez nem valami sok. Kezdetben jó ötletnek tűnt, lelkesen vetettem magam a munkába, nem is munka, inkább szórakozás volt. Aztán megijedtem, ugyanis működő tippeket adtam (leszámítva egy-két buktát, de ez bukinyelven szólva fitty). Ez pedig nem volt benne a tervben. 

Az pedig főleg nem, hogy én mást írtam, mint javasoltam. 

Törvény, az törvény, az enyém elment. 

(Az előbb csaltam, fogalmam sincs, van-e erre valami bukinyelven. Egyáltalán mi az, hogy bukinyelv...?)

Szerencsére ezen pár nap alatt senki sem látogatta a blogomat, de azért az ördög előbb lő, aztán nem tud aludni. Vagy valami ilyesmi. Szóval - gondoltam - mi van, ha már tízek, százak, felső tízezrek látogatják a blogomat? Inkognitóban, persze. Ijesztő vízió, ekkora hatalmat adni soknullás bankókra kiéhezett tömegek kezébe...

Megijedtem (már megint). Lelki monitoromon már láttam, amint vezető hír, hogy nagy fogadóirodák alatt hirtelen kinyílik a rejtett csapóajtó, aztán szépen eltűnnek két weboldal között az Internetes vákuumban. Tudjuk, mi következik ilyenkor, ugye tudjuk: megszaporodik laptopomon a váratlan felugró melegpornó-oldal, kifelejtik a kebabomból a bárányhúst, majd a legváratlanabb pillanatban Family Frost-os kocsi áll meg az ajtó előtt, amiből fejbe-és tagbaszakadt fekete öltönyös, ne adj Isten rövidnadrágos Michelin-gumiemberek szállnak ki, és nem érdekli őket, hogy pont aznap vettem fagyasztott tőkehalfilét. 

A veszély reálisnak tűnt, 

Mielőtt túl hosszú lesz ez a bejegyzés, a Columbo sorozatból a csak reklámokat kedvelők miatt elárulom, hogy még a keletkezés hetében leradíroztam többre hivatott tippblogomat a Világhálóról. 

Csüggedt fejek hullottak országszerte a félig tele (üres?) söröskorsókba, a bukmékerek sóhajtása pedig arrébb tolt néhány műholdat.

Szomorú, hogy mindennek vége egyszer főleg, ha még el sem kezdődött.

Most pedig itt írom ezt (nektek ott), olvassátok ha tetszik, ha, akkor nem. Holnap jön a következő, mindenkinek a legjobbakat, vagy amit megérdemel!