joyxpect

Amennyiben a múltkorában amiatt panaszkodtam volna, mennyire rossz a kialvatlan állapot - amikor olyan lassú és körülményes vagyok, hogy a körülöttem lévő növények atlétának tűnnek hozzám képest - visszaszívom.Törlöm, kipucolom, lehúzom, agyonlövöm. Az csak azért lehetett, mert nem ismertem még ezt a mostani állapotot. Na, ez már tényleg büntet, higgyétek el. Ha el tudtok képzelni olyan helyzetet, amikor minden leütés a billentyűzeten előrebukó homlokom által történik, akkor képzeljétek csak el!

Ez vagyok én most, plusz-mínusz négyzetgyök alatt, körülbelül.

Skót kockás, "Orbán Viktor mosolyú" földönkívüli vombatok feltekeredett dimenziókkal lábtengóznak a szobám kellős közepén. 

Szóval ha véletlenül most hallanám meg, amint Geszti Péter "lesz még rosszabb"-at szótagol a fülembe ütemesen, berúgnám a rádiót/tévét/aztakiénekli a padlószőnyeg alá. 

Chuck Norris felmutatott hüvelykujjal rám kacsint.

Nagynak és erősnek érzem így magam, csak össze ne kócolja a szél az én drága szemétdombomat!

Ne beszéljünk most már rólam, hiszen a világon rossz dolog, borzalmas dolog is van bőven. Ajjajj!

Gyere ide, Világ, feküdj a kanapéra szépen! Óceánokkal felfelé, ha kérhetlek, mert ha összevizezed az új szőnyeget, a tulaj császármorzsát csinál a golyóimból.

Elhelyezkedtél kényelmesen? Akarsz beszélgetni? Te, jól vagy? Szinte lángol a homlokod, ne tegyek rá valami hideget?

Az az én piám, szóval el lehet felejteni. Vagy itt fogsz meggyulladni, bazdki.

Most ezt fogod végig hajtogatni? Így az emberek, meg úgy az emberek... Elhiszem, töki, de szerezz rá inkább valami viszketés elleni izét, az majd segít. 

Ha mégsem, ide vissza ne gyere többet! 

És csukd be magad után az ajtót, a fenébe is!

Ma azt hiszem, irigykednének rám a szellemileg magasabb szintre ácsingózó gurucskák. Sikerült ugyanis elérnem a teljes kiüresedés állapotát, ami minden spirituális életet élő ember vágya. 

Kár, hogy csak agyilag. Ugyanakkor sokkal könnyebben ment, mint gondoltam...

Most olyan könnyű a fejem, mint egy héliumos lufi. Ráadásképp még hülyén is nézhetek ki, ahogy elindulok valamerre és a fejem könnyedén a másik irányba libben. 

Isten azért hajléktalanba már nem rúg bele, legalább a hangom még normális és nem olyan, mintha a Chip és Dale-ből szinkronizálna valamelyik mókus, vagy menyét, vagy mittudomén.

A sikerre azért éhes vagyok, szóval mehet a délutáni rutinőrjárat az online társkeresők világában. Pontosabban mára csak egy maradt, nem igazán érzem, hogy a "nagy számok törvénye" itt bármit is számítana. Akit Woody Allen és Zámbó Árpád közé pontoznak be a képzeletbeli szépségversenyen, annak teljesen mindegy.

Ha megelőztem volna Jézust a történelemben, biztosan nem őt takarják le azzal a lepellel...

A csúcsmukik szerint minden okkal történik, ugye? Okkal kopaszodik a férfiember, vettem, de mégis, mi a fenét jelenthet ez? Az meg már miért, meg hogyan, hogy cserébe minden más testrészen napi 24 órában zakatolhatna egy fűnyíró? Néhány napja a Star Wars következő részének stábjától kaptam egy felkérést, hogy szerepeljek a következő részben, mint Csubakka. Peter Mayhew-nak már úgyis tele van a vukitöke az egésszel, nekem meg jelmez sem kellene. "Jelige: költségcsökkentés".

Azt hiszem, ezért van az, hogy a roppant szellemes és frappáns üdvözlőleveleimre általában nem jön válasz. A harmincból huszonnyolc, plusz-minusz egy-kettő elég "általában", igaz?

Ami jött, arról pedig kiderült, hogy egyetlen gombnyomással kilőhető, automatikus "kopj le, kopasz" üzenet.

Ámor lelkesen tüzel, de fordítva tartja az íjat a szerencsétlen...

Ezennel össze is foglalnám az eddigieket (amolyan Woody-san): életem egyetlen szexuális élménye igazán fantasztikus volt, bár kicsit sajnálom, hogy a lány nem jött el. 

Puszipacsi!

    A fiú hirtelen eleresztette a széktámlát, hogy elkapja a felé lendülő kezet. A szék hatalmas csattanással ért földet mögötte. Mintha ez tudatosította volna vele fokozódó feszültségét, megmarkolta a lány csuklóját és nagy erővel a falhoz csapta. Klió eltorzult arccal felkiáltott.

        -  Mi a fene ütött beléd, hülye vagy? - simogatta a lány a sajgó csuklóját.

        - Te akartál megütni, nem? Kell neked össze-vissza hadonászni.

        - Mit akarsz még itt mindig? - Klió fejével az ajtó felé biccentett - Megmondtam már, hogy tűnj el innen, nem akarok tőled semmit. Sem most, sem máskor, felfogtad végre?

  Eldurvuló veszekedésüket határozott kopogás szakította félbe. Egyikőjük sem mozdult, csak a rövid szünetekkel ismétlődő, ütemes koppanások süvítettek bele a csendbe. Mintha valami titkos egyezményt kötöttek volna ilyen esetekre, egy lépést sem tettek az ajtó felé. Civódó párok tökéletesen élethű, egész alakos szobrát mintázták így.

    A kopogások még percek múlva sem szűntek meg. 

      - Nem tudom, ki lehet az, megyek és kinyitom - súgta oda Rolf. A fiú egy kicsit élvezte is a helyzetet, hogy nem várt apropóból, de ismét intim közelségben voltak egymáshoz.

    A lány, mintha halk hangját mozgással szeretné felerősíteni, hevesen ingatta fejét.

        - Ne nyisd ki, jó? Nem akarom, hogy kinyisd. Nem vagyok kíváncsi most senkire. 

        - De lehet, hogy fontos, inkább kinyitom.

   Már indult volna Rolf, ám Klió halkan felszisszenve visszarántotta.

      - Mondtam, hogy ne nyisd ki, oké? Nem érdekel, ki az és mit akar. Különben is, rossz érzésem van... Várjunk, majd megunja.

       - Miféle rossz érzésed van? Ugyan már - a fiú kis híján elnevette magát - Ne légy már ilyen gyerekes. Kinőtted már a mumust, vagy nem?

    A lány gúnyosan elhúzta a száját. Most vették csak észre, hogy mialatt vitatkoztak, a kopogások abbamaradtak. Rolf, kihasználva közelségüket, kezét a lány derekára tette. Mintha az előbbi kis közjáték meg sem történt volna, Klió villámgyorsan lesöpörte magáról a fiú kezét, majd szinte minden erejét beleadva ellökte magától. Rolfot teljesen váratlanul érte a támadás. Hátratántorodott, ám pont belebotlott a mögötte heverő székbe. Egyensúlyát elvesztve zuhanni kezdett, majd a zuhanás okozta nesz egy halk koppanásban sűrűsödött össze...

folyt.köv.

Ma reggel eszembe jutott egy nagyon tanulságos, keleti történet. Nem emlékszem pontosan, hol olvastam vagy hallottam, de nem is ez a lényeg. 

A történet a türelemről, gondoskodásról, toleranciáról szól.

Élt egyszer egy nagy keleti Mester, az idő és a hely most nem fontos. Ez a mester nagy-nagy harmóniában élt a természettel és a kolostorban élő többi szerzetessel. Naponta órákon keresztül meditált, valamint még fiatal korában elsajátította a fényevés tudományát, így nem volt szüksége táplálékra sem. 

Történt egyszer, hogy szokásos, reggeli meditációját folytatva, egy légy kezdett el körözni a Mester feje körül. A Mester elmélyülten ülve ezt nem vette észre, s azt sem, amikor egy idő után a légy rászállt az orrára (a Mesterére, természetesen).

Meditációja végeztével, ahogy óvatosan kinyitotta szemét, a Mester megpillantotta a legyet az orra hegyén. Nem szerette volna elzavarni, így továbbra is ülve maradt és a legyet nézte. A légy pedig őt.

Mennyei csend és béke lebegett körülöttük. " Isten" gondolta a Mester, ahogyan a légyre tekintett.

"Isten" gondolta a légy, a Mester bölcs, kopasz fejét vizslatva.

Így ültek hosszú órákon, napokon, heteken, éveken keresztül. Hogy valójában meddig, azt már senki sem tudja.

Egyszer aztán, a Mestert keresve, benyitott szobájába fiatal tanítványa, Neem-Niugh-Sikh. Látván, hogy Mestere jól van, Neem-Niugh-Sikh megnyugodott és csendben távozni készült. Búcsúzóul visszatekintett még Mesterére, s ekkor megpillantotta a legyet az orrán (a Mesterén, természetesen).

Neem-Niugh-Sikh nem szerette volna, ha bármi megzavarja Mesterét a meditációban és egy leheletvékony papírt szorítva odament.

A Mester abban a pillanatban fejezte be meditációját, és szemét óvatosan kinyitva meglátta a hang nélkül felé közeledő papírhengert.

Megpróbálta finoman inteni Neem-Niugh-Sikh-et, ne tegye, már késő volt. A légyből anyajegy lett a Mester arcán.

A történet végét többféleképpen is mesélték a szerzetesek. A legáltalánosabb verzió szerint a Mester, tanítványa tette miatt éktelen haragra gerjedt és egy tömörebb Buddha-szobrot megmarkolva, végigkergette őt a kolostoron.

Hogy végül utolérte-e, megint csak homályba vész.

A Mester egész életében nem szólt egy szót sem, így idézhető mondata sajnos nem maradt. 

A későbbiekben többen is megpróbálták a Mester és a légy harmonikus képét szoborrá formálni, ám a légyhez érve folyton kudarcot vallottak. Még a legügyesebb kezű szobrász is letörte vésőjével a Mester orráról. Mígnem egy fiatal, ügyes kezű tanonc kitalálta, hogy egy pacát fest a Mester szobrának arcára.

Így sikerült őket megmenteni az utókornak.

A hetek óta tartó éjszakázás kezdi megtenni a hatását, vagyok annyira vastag, mint Terence Hill és látok annyit a világból, mint Bud Spencer. Még néhány hónap és egymagam leforgathatom a "Az ördög jobb és bal keze" újabb részét. Nem írom, hányadikat, mert hirtelen nem jut eszembe és új lapot kellene nyitni hozzá a böngészőben. Jelen állapotomban ez olyan összetett feladat lenne, mint Fekete Pákónak elrapelni egy Eminem-számot.

Idekinn most szenzációs idő van, otthon viszont nem, amit nem értek. Általában fordítva szokott lenni, de miért nem lehet egyszerre mindkét helyen jó idő? Mintha valami gigantikus dunnaként működne a dolog, ha itt lenyomják ott feljön és köszönöm, viszont. 

Az angolok úgy szokták felkonferálni a várható esőt, hogy "shower", azaz zuhany várható. Eleinte nem értettem, nálunk miért csak a szokásos szavakat használják, mint zápor, zivatar, eső, estébé. Jobban belegondolva, ha bemondaná valamelyik magyar időjós azt, hogy zuhany várható, a TV-nézők nagy százaléka tigrisbukfenccel vetődne be a heverő alá. 

Aki nem, az pedig ki sem jött még onnan.

Ugye tudjuk, ugye tudjuk...

A legújabb hírek szerint az Eurovíziós Dalfesztivál eseményei után a szervezők tiltakozó levelek százait és komoly fenyegetéseket kaptak a nagyobb férfikozmetikai cégektől, ugyanis drasztikusan visszaesett a kereslet a borotvák, arcszeszek és hasonló termékek iránt. 

Most visszaolvasva látom, mennyire összefüggéstelen zagyvaság lett ez a mai poszt, szóval fejlett intuíciómat csatasorba állítva (bár ez csak teszteletlen, Béta-verzió még), megkeresem azt a szót, vagy mondatot, amire felfűzhető e szétgurult igazgyöngy-kupac.

Elfogyott a pisztáciám.

Rágcsálnivaló nélkül üzemképtelen vagyok, a legközelebbi viszlát!

U.i.: Idő?